Epres millefeuille után Málnaszuflé

Ahogy az epres krémesről szóló bejegyzésem commentjében írtam, rájöttem, hogy mit kell csinálni a créme patissiére másik felével: málnaszuflét, mert így a krémből kimaradt tojásfehérjéket is fel tudom használni. 

Bár nagy (1,5 literes) szuflé formám nincs, amit a recept írt, és nem is tervezek beruházni rá, ma megcsináltam ezt a finomságot, a kis szuflé formáimmal. A recept mennyiségeinek 3/4-ét használtam, mert 8 tojásfehérje helyett 6-tal csináltam, és különben is csak 4-en voltunk rá. 

Szerintem nem csak a spórolás miatt nem érdemes nagy szufléformát venni, hanem egyszerűen sokkal gusztábbak a kis szuflék. 

A  mélyhűtőm tele van tavalyról eltett málnával, és mivel ehhez a recepthez a málnát turmixolni és passzírozni kell, így nem érdemes a friss, gurulós málnára várni. 

Az elkészítés pofon egyszerű: a málnát összeturmixoljuk egy kevés cukorral és szűrőn átpasszírozzuk, hogy az apró kis magjai ne kerüljenek bele. A créme patissiére-t felmelegítjük, majd a málnához keverjük.A tojásfehérjét kemény habbá verjük egy kis cukorral, majd óvatosan összeforgatjuk a málnás krémmel. A masszát a kivajazott és kicukrozott (nem lisztezett!) formá(k)ba öntjük, és most jön az okosság: az ujjunk hegyével belülről végigtöröljük a tálkák szélét, hogy a szuflék szépen meg tudjanak emelkedni, és ne ragadjanak a forma belsejéhez. 

12 perc alatt légiesen könnyűre sütjük, porcukorral meghintve azonnal tálaljuk. De tényleg azonnal, mert amint kihűl, összeesik, azt pedig nem érdemes megvárni.

Nagyon könnyű, nagyon finom és igazán különleges édesség. Csak ajánlani tudom. 

Tavaszi zöldségekkel sült báránysült, ami idő közben kicsit megöregedett :)

Kajákon nem igen szoktam spórolni, de amikor Húsvét előtt a hentes a mérlegre tette azt a csinos kis báránycombot, amit kértem, és a kijelzőn megjelent a 6500 Ft, azt azért nem vette be a gyomrom. Főleg, hogy egy báránycomb nem olyan óriási, hogy egy regimentet megetessek belőle, ezt alapvetően csak magunknak terveztem. A recept amúgy hat adagot ír, de szerintem kizárt dolog, hogy egy báránycomb elég legyen hat embernek...
És a zöldségmennyiség sem lett volna elég háromszor ennyi embernek (mi ketten majdnem megettük az egészet...)

Na, szóval, akkor ott a hentesnél úgy döntöttem, jó lesz nekem a birka is, ami ugyebár ugyanaz az állat, csak kicsit öregebb. Persze az a fél év korkülönbség kb. kétszer akkora lábakat (így csak a felső combot vettem meg) és jóval több izmot/inat eredményez, de legalább fele annyiba kerül...

A recept amúgy nem nagy ördöngösség:  a sóval és borssal alaposan bedörzsölt húst fokhagymával és néhány rozmaring ággal a sütőbe toljuk. Kb. negyed óránként forgatjuk és szép fokozatosan, puhulási sorrendben mellé szórjuk a zöldségeket is: 20 perc sütés, fordítás, jöhet a krumpli, majd 15 perc, ismét fordítás, 15 perc, jöhet a répa (bébirépát írt a recept, én kiválogattam a legkisebb "felnőttrépákat") és a póréhagyma, fordítás, 15 perc, cukkini, fordítás és még 15 perc...

Na a birka ennyi idő alatt nem puhult meg, úgyhogy jóval tovább sütöttem.

Másik "csalásom" a recepten: hogy a hús kisült levéből barnaszószos- vörösboros mártást kellett volna csinálni, de mivel péntek este vásároltam be a húsvéti hétvégére, így már nem tudtam (se a CBA-ban, se az Auchanban) barnaszószt venni, amit amúgy házilag is lehet(ne) készíteni, de kb. fél napig kell főzni, amire nekem most nem volt időm. Úgyhogy csak vörösborral "föloldottam" a tepsi aljára sült illatos kis pörköket, és a szafttal szépen besűrűsödött, ezzel locsoltuk meg a husit. 

A végeredmény: a zöldségek nagyon nagyon illatosak és finomak lettek, a hús íze is pazar volt, de hát egy birka sosem lesz olyan omlós, mint a bárány lett volna, ezt sejtettem, amikor nem voltam hajlandó 6000 Ft-t kifizetni a kis barikáért :) 

Na de ezt is ki kellett próbálnunk, és a szomszéd kutya nagyon nagyon örült a jó kis birkacsontnak :)

Epres millefeuille

Imádom az epret (ahogy az előző bejegyzésemből/képből kiderülhetett). Úgyhogy már régen kinéztem ezt a receptet, hogy amint lehet már szép illatos epret kapni, akkor meg is csinálom majd. A Húsvéti menünk desszertjeként jó ötletnek is tűnt. Így Húsvét Hétfőn el is készült az epres millefeuille, ami annyit jelent: "ezer lapocska": számos vajas-leveles tészta rétegből álló sütemény, a rétegek közt valamilyen krémmel és gyümölccsel. 

Magyarul: olyan krémes féle. 

A leveles tésztát mélyhűtöttből csináltam, aminél szerintem házilag sem igen lehet jobbat csinálni, és a hajtogatási macerát nézve, szerintem nem is érdemes. 

A krém alapja egy vaníliás alapkrém: créme patissiére (ami annyit jelent "cukrászkrém", de én már sárgakrém néven is találkoztam vele). A lényege, hogy egy főzött vaníliás krém, amit leveles tésztába, égetett tésztába, pl. képviselőfánkba, ilyesmibe töltenek.  Egy óriási pozitívuma, hogy liszt helyett (illetve mellett, mert egy pici liszt is van benne) kukoricakeményítővel készül, így nem kell fél órán át főzni és kevergetni, hogy besűrűsödjön, hanem, mint a keményítős ételek általában, egy pillanat alatt besűrül. Ezt nagyon tudtam értékelni. 

Az elkészítés így viszont nagyon egyszerű és gyors, csak a krémnek alaposan ki kell hűlnie, így ezt akár előző nap is érdemes elkészíteni. 

Ehhez az édességhez fél adag créme patissiére kell, de én megcsináltam egy egész adagot, mert van még sütemény a könyvben, amihez szintén fél adag kell (pl. az almatorta), és akkor majd ahhoz elteszem, pár napig eláll a hűtőben.

Szóval, 6 tojássárgát habosra keverünk cukorral, majd beleszitáljuk a lisztet és a keményítőt. Közben felforraljuk a bő fél liter tejet a maradék cukorral és egy vaníliarúddal (én nem csak beledobom, hanem mindig ki is kapargatom a belsejét, hogy jó vaníliás legyen), majd a tojásos keverékhez adjuk és jó gyorsan összekeverjük. Utána vissza az egész a tűzre, és kb. 2 perc alatt sűrűre főzzük. A folyamatos kevergetés nagyon fontos, mert a keményítő összekapja egy pillanat alatt. 

A krémet hűlni hagyjuk, ráterítve egy folpack darabot, hogy ne bőrösödjön meg, mint a puding. 

Ha kihűlt kemény habbá verünk egy kis tejszínt és óvatosan hozzáforgatjuk, így lazítva, légiessé téve a sűrű vaníliás krémet. 

A tésztát téglalapokra vágjuk (a recept szerint) 30x13 cm-esekre, és két sütőlap között (hogy ne púposodjon fel) félig megsütjük, majd levéve a nehezéket a tetejüket megkenjük cukorsziruppal és készre, aranybarnára sütjük (nekem kicsit hosszabb ideig tartott, mint amit a recept írt, de ez nyilván sütőfüggő). 

A bolti leveles tészta mérete 39x25 cm volt (bár 42x24 volt ráírva, de lemérve kicsit kisebb  volt), így én ezt harmadoltam, így végül 25x13-as téglalapjaim lettek (vagyis 5 cm-rel rövidebb, mint a receptben), de mivel csak ketten voltunk rá, így nem volt gond. Az viszont már nagyobb problémát jelentett, hogy a három téglalap nem fért el egymás mellett a sütőlapon (nem akartam két részletben sütni), így úgy döntöttem a középső lapot hosszában ketté vágom, így a tepsi két szélén elfért, mert a süti középső lapja úgy sem fog kilátszódni, nem baj, ha az két darabban van (valóban nem lett baj, fel sem tűnt). 

A kihűlt tésztalapokat megtöltjük a tejszínhabbal lazított créme patissiére-rel és a felszeletelt eperdarabkákkal, majd a tetejét porcukorral meghintjük. Frissen picit nehéz szeletelni, jó éles, recés késsel azért lehet, de ha picit állni hagyjuk (hűtőben) akkor kicsit megpuhulnak a rétegek és úgy már könnyebb szeletelni. De nekem eszembe jutott, hogy akár még nyersen felvághattam volna a tésztát kisebb darabokra (annyi darabra, ahány felé osztani akarom) és külön-külön megtölteni őket, akkor nem is kell vagdalni, hanem mindenki kapna külön-külön egy krémest. 

A lényeg: nagyon nagyon finom édesség!!! Még a férjem is habzsolta, akinél alapvetés, hogy csak a csokis édesség az édesség... :)

(A recept hat adagot ír, de szerintem max. 5 embernek elég, mi ketten két alkalommal meg is ettük, vagyis csak 4 adag lett belőle, de ahogy írtam egy picit kisebb lett az én tésztám.)

Beindult az eperszezon!!!

Tejszín edényben

Ezt adta ki a Google Fordító arra a kérdésemre, hogy mit jelent a Petits pots de créme. Mikor 2 hete megvettem a tavaszi Szuflé magazint, annyi finom receptre találtam, hogy vasárnap nekiálltam teljes erőbedobással főzőcskézni. Mivel A szakácskönyvből is szerettem volna vmit készíteni, erre a desszertre esett a választásom. Egy dologgal nem számoltam, hogy aznap piknikezésre készültünk és az összes többi recept ehhez igazodott. Sebaj!- gondoltam magamban, majd beleteszem a lehűlt krémmel teli edényeket egy nagyobb dobozba, elvisszük azt is és milyen jó lesz a piknikes kaják után egy ilyen nyalánkságot enni! Csak hogy ember tervez, Isten végez: történt ugyanis, hogy Férj nem bírta vmi miatt a hátizsák elhelyezkedését és bár én figyelmeztettem, hogy mit visz a táskában, egy laza mozdulattal megrántotta a zsákot, aminek köszönhetően az édesség nagyrésze a dobozban végezte, a kis tálkáján kívül. Jellemző. Mondjuk rögtön sejthettem volna, hogy ez nem az a kifejezett kirándulós desszert! :P

Kép sem készült róla, ha jól emlékszem, de mivel pár fotó Férj gépén van, ezért majd utánanézek, hátha mégis akad valami műhelyfotó. 

Ehhez a kis krémhez kell egyszer tej, majdnem fél liter, vaníliarúd, tojássárgája, tojás, cukor. A tejet a kikapart vaníliarúd belsejével épp hogy felforraljuk. A sárgájákat a cukorral  és a tojással összekeverjük. (Mivel aznap s/nem voltam a helyzet magaslatán, ezért nekem cak utólag jutott eszembe, hogy cukor is kéne bele, így csak simán felvertem a tojást a 3 sárgájával. És mikor már a tej is benne volt, akkor került bele a cukor.) Majd erre a keverékre rászűrjük a forró tejet, a tetejéről leszedjük a habot és 4 kis tálkába (nekem a szuflésom volt az) átkanalazzuk. Az edénykéket egy tepsibe helyezzük, amibe a tálkák feléig öntünk vizet. Addig sütjük, míg a tejsodó kicsit megszilárdul. (kb fél óra) Ha ez megvan, akkor a tálkákat hagyjuk kihűlni és aztán tálalásig hűtőbe tesszük. 

Az íze nagyon finom, bár erősen a madártejre hajaz. A créme brulée jobban ízlett, mert abban volt egy kis extra. Azért nem volt gond a maradékok elpusztításával! ;)

Egy újabb pite - Lotaringiai quiche

Újra pitekészítésre szántam magam, így elkészült a soron következő quiche, ezúttal Lotaringiából. A pite elkészítésével ezúttal nem volt gond, nem sült túl, nem lett kisebb, mint a tál. Ennek ellenére azért jó leszek, ha veszek egy alacsonyabb falú pitéstálat Az Ikeában láttam is, de még jobbat találtam!!! Nem tudom Zsu látta-e már, de a Tante Fanny honlapján rendelhető kivehető aljú piteforma! 

Lehet, hogy ilyenre kéne áldoznom, de az az igazság, hogy nem jöttek be annyira ezek a piték, hogy annyira ragaszkodjak ehhez. Na mindegy, majd meglátjuk. A lényeg a lényeg, hogy most elkészült a pite, beletettem a felaprózott szalonnát, erre ráöntjük a felvert tojásokkal elkevert tejszínt, fűszerezzük. Fontos, hogy ne maradjon ki belőle a szerecsendió! Enélkül szerintem fele olyan finom sem lesz. Ez megy be a sütőbe, kb. 30 percre, amíg meg nem szilárdul a töltelék. Én valószínűleg nem fűszereztem eléggé, de nálunk nem aratott elég sikert. Úgy látszik mostanában ilyen bejegyzések születnek nálam, de remélem hamarosan vége szakad a rossz sorozatnak. 

És ha már a Tante Fanny tésztákat felhoztam, nagyon szeretem őket, mert mindig nagyon frissek, könnyen elkészíthetőek és mindig ízlenek.  Lehet, hogy egyszer ha majd nagyon sietek, ilyennel készítem a quiche-t is! ;)

(ez volt itt a reklám helye) 

Egy kis quiche Lotaringiából

A férjem kezdi unni ezeket a lepényeket, de hát ha egyszer elhatározzuk, hogy végigfőzzük az egész könyvet, akkor kénytelen lesz mindent megkóstolni :) de ő nem egy lepény-rajongó, ezt eddig is tudtam. A Tarte Flambée ennek ellenére nagyon bejött neki, de mondjuk az kenyértésztából készül, a hagyományos omlós lepénytésztáért pedig sosem rajongott. Nos, a quiche-ek márpedig abból készülnek. A tetemes adag szalonna kocka azért segített a dolgon :) nekem kifejezetten ízlett: a tojásos, tejszínes szalonnás töltelék ízvilága olyan volt, mintha egy jól felturbózott rántottát ettem volna tésztaágyon. 

Az elkészítés a kéksajtos quiche-hez hasonlóan: a tészta kinyújtása után először vaksütés nehezékkel, majd készre sütés a töltelékkel együtt: először a pirított szalonnakockák, majd a tejszínes-tojásos keverék. Sózni a szalonna miatt minimálisan kell, de egy kis frissen reszelt szerecsendiót és borsot nem érdemes kispórolni belőle.

 

Nem lesz a családi kedvencünk, de azért érdemes volt kipróbálni.