Pissaladiére

Ha már egyszer a nagy adag hagymáról volt szó, eszembe jutott az a lepény, amihez garantáltan sok hagyma kell! Ezt én már elkészítettem régebben, csak eddig még nem került sor rá, hogy le is írjam. 

Először is  vegyünk 1,5 kg (!!!) vöröshagymát és szeleteljük vékonyra. Mire ezzel készen voltam, konkrétan pihennem kellett, hogy a szemem újra használhatóvá váljon. Nagyon megsirattam szegény hagymafejeket. :) 

Miután ezzel megvagyunk, egy jó nagy lábosban felforrósítjuk az olívaolajat és a vajat, hozzáadjuk az összes hagymát és a receptben meghatározott kakukkfű felét. Lefedve kis lángon pároljuk 45 percig. Néha megkeverjük,  hogy a hagyma csak megpuhuljon, de ne legyen barna.  Ha elkészült, kicsit hagyjuk kihűlni,addig előmelegítjük a sütőt. 

Ehhez az ételhez is a már leírt kenyértésztát használjuk, ezt én egyszerűen imádom gyúrni! :) Na de most ki kell nyújtani, akkorára, mint az alacsony falú tepsink, a tészta tetejét bedörzsöljük olívaolajjal és rászórjuk a hagymát. Erre jönnek rács alakban a félbevágott szardellaszeletek. A négyzetrácsok közepébe pedig tegyünk kimagozott olívabogyót. 20 perc sütés után rászórjuk a maradék kakukkfüvet, kockára vágjuk és forrón tálaljuk.

Az ízhatás drága férjemnek és apukámnak kissé pikáns, abszolút szokatlan volt. Ők nem reklamáltak repetáért, de nekem annyira bejött, hogy párszor még el fog készülni reményeim szerint. ;) 

A francia hagymaleves rövid története háztartásunkban

Nálunk is elkészült a híres francia hagymaleves. Mivel általában Zsu főz mostanában előbb, így mikor láttam, hogy ezt főzte, gondoltam, egyik este nálunk is ez lesz a vacsi. Hiszen, amit eddig főzni szoktam francia hagymalevesként, annak úgyis nagy a sikere általában. Természetesen a nálunk eredetinek mondott leves a már emlegetett tejszínes forma. Gondoltam, nem akkora ördöngösség, menni fog ez. Hát ez sem ment. (Most már nagyon remélem, hogy a következő recept, ami készre sül/fő  a konyhámban, nagy sikert arat, mert idehaza ez a szakácskönyv kezd veszíteni a népszerűségéből... :-( ) Nyilvánvalóan a kudarchoz hozzájárul a kapkodás, a hisztis ifjabb családtag közreműködése, és az odanemfigyelés.

Na de akkor jöjjön a lényeg: 

Én már kitapasztaltam, hogy sok hagymát (ami nálam a kb fél kilónál kezdődik) felaprózni igen megterhelő munka a könnycsatornáknak. A módszer, ami kicsit könnyít a helyzeten, lehet, hogy sokak számára abszurd, de én ilyenkor mindig (már amikor nem felejtem el még az első szelet előtt) vizet veszek a számba és ott tartom. Ennek a tudományos háttere az lenne, hogy a hagyma illóolaja az ízlelőbimbókra hat az orron keresztül, ezért sírunk, viszont a víz a számban ezt blokkolja. Hiszitek, nem hiszitek, járjatok utána! ;) Nyilván 75 dkg hagymánál azért kellett vizet cserélni, mert a felét le is nyeltem... 

Szóval megmelegítettem a vajat, rádobtam a hagymát majd alacsony lángon kissé karamellizáltam őket. Erre jött az aprózott fokhagyma és a liszt, ezeket összekevertem, és ami ez után jön, tapasztalataim szerint az nagyon fontos, mert nekem csomós lett a leves. Nem is értem miért nem tartottam be, eddig az ilyenre mindig odafigyeltem. Tehát APRÁNKÉNT hozzáöntjük a levest és a bort. Ha ez meg van, mehet bele a babérlevél, kakukkfű és egy kis fűszerezés. Fedő a lábosra és újabb 25 perc fővés után kiszedjük belőle a darabosabb fűszernövényeket. 

Én a pirított bagettszeleteket nem tettem a levesbe, csak mellé és a sajt hiánya miatt nem is olvadhatott rá semmi. Az illata isteni volt, de az íze nekünk nem  jött be annyira. Mindenesetre a fokhagymaleveshez hasonlóan ez az étel is kap még egy esélyt és elkészítem még legalább egyszer. 

Életem első steak-je: borskéregben

A steak nem az az étel, amit hétköznap esténként szoktam csinálni. Talán ezzel nem lepek meg senkit nagyon :) Már régóta tervezem, hogy kipróbáljam, mert nagyon szeretjük: és az éttermi árak mellett vendéglőben sem gyakran eszünk ilyesmit. Legalábbis itthon nem sűrűn. Párizsban bezzeg nem sajnáltuk rá az eurót :P Ha egyszer eljutunk Dél-Amerikába, akkor ott majd hülyére esszük magunkat steak-kel fillérekért :)

Az okosak azt mondják, a steak sütés nem egy nagy ördöngösség, csak megfelelő minőségű hús kell hozzá. Az ALDI-ban szuper steak-nek való argentin marhahússzeleteket lehet kapni, kettesével összecsomagolva, így tegnap vettünk is egyet, ma meg kipróbáltam ezt a csodás receptet. 

A steaksütésnek csak néhány csínyje van, amit már különböző főzős műsorokból (Jamie Olivernek, Rachel Allennek, Nigellának és Stahl Juditnak köszönhetően) már fejből fújtam, úgyhogy csak azon izgultam, hogy tényleg jó legyen a hús. 

Szóval a szabályok:

1. a húst tilos megsózni, mert akkor levet ereszt sütés közben és kiszárad.

2. a steak-et nem igazán kell túlfűszerezni, csak egy "kis" bors, és a jó minőségű hús kellően ízes önmagában is.

3. a sütéshez a serpenyő forró legyen!

4. sütés közben nem szabad forgatni ide-oda a húst: pár perc az egyik oldalon, majd megfordítjuk (ne villával! nem szabad megszúrni, hogy ne folyjon ki az értékes leve), majd pár perc a másik oldalon is.

Na és akkor hogy is készült: a hússzeleteket egy kis olajjal bedörzsöljük, majd durvára őrölt, vagy mozsárban tört borsban megforgatjuk (én feketét és fehéret használtam vegyesen), ami majd illatos kéregként sül rá.

Közben elkezdtem sütni a krumplikarikákat, és párolni a spárgát, amit köretként ettünk hozzá. hogy egyszerre készüljenek el. 

A felhevített serpenyőben megolvasztunk egy kis vajat, és 4 percig sütjük a hús egyik oldalát,

majd a másikat is:

Közben nem nyúlunk hozzá, nem szurkáljuk, nem mozgatjuk a serpenyőt. Lehet látni, ahogy a hőtől összeugrik a szeletek széle, picit megduzzadnak, feszülnek a bent maradt nedvektől, a gőztől. Persze a hús vastagságától is függ (ezek a hüvelykujjamnál is vastagabb szeletek voltak, ahogy a nagykönyvben meg van írva), de az oldalankénti 4-4 perc alatt igazi medium lesz a steak: kívül sült, belül még rózsaszín. 

Ahogy kész, egy kis konyakot löttyintünk alá és meggyújtjuk, hogy hirtelen elégjen az alkohol, de a konyak zamata megmaradjon. Ez olyan jól sikerült, hogy gyufára nem is volt szükség: magától meggyulladt :) én élveztem... a férjem egy kicsit izgult (miközben fotózott) :)

Utána kivesszük a húst, és a visszamaradt húspörköket egy kis fehérborral feloldjuk, majd tejszínnel pár perc alatt besűrítve mártást csinálunk a húshoz.

A végeredmény isteni lett, ahogy a nagy (argentin) könyvben meg van írva :)

Bégető sültek tavaszi zöldségekkel

A fura elnevezés annak tudható be, hogy azt a nyamvadt báránycombot beszerezni nem egy leányálom. Először is eldöntöttem, hogy kipróbálom a báránysültet más húsból megcsinálni, mert elég húzós árral kellett számolni egy 2 kg-s combnál (amin ugye elvileg szükséges) és ebben egy jó nagy csont is benne van... Aztán  Zsu is megerősített abban, hogy ez viszonylag sokat rontana az egészen, mert a kaja esszenciája a bárányból kisülő zsírtól lesz olyan finom, amilyen. Szóval maradtam a báránynál. Kicsit utánaolvastam és a Jamie Oliver-es szakácskönyvemben azt találtam, hogy ő szívesen helyettesíti a combot lapockával, mert az is olyan ízletes, nem olyan drága és kicsit kevésbé zsíros is. Ne ezen felbuzdultam és eldöntöttem, a lapocka fog megmenteni engem. Másnap el is mentem a csarnokba és az egyetlen hentesnél, akinél mindig mindenféle húst találtam, meg is vettem a fellelhető összes lapockát, de ez csak 1 kg-os volt. Ajánlotta, hogy fagyasztottat is ad mellé, de mivel annak már nem lett volna ideje kiolvadni, hiszen aznapra szántam ebédnek, ezért ezt kihagytam. (A sztorihoz hozzátartozik, hogy ezzel az egy lapockával is átvert a hentes, mert többért számolta, mint kellett volna, csak lányos zavaromban ezt nem vettem észre akkor, csak mikor már eljöttem... szóval ide sem megyek többet vásárolni. :( ) Elmentem az Auchan-ba, hátha ott tudok venni, de ott csak birkalapocka volt, az is felszeletelve. Mivel kétségbe voltam esve, hiszen a vendégek belátható időn belül meg is érkeztek ebédre, így gyorsan döntöttem, jó lesz nekem így is, mert a birka úgyis idősebb, így felszeletelve annyi idő alatt sül majd meg reményeim szerint, mint a bárány egészben.... Nem feltétlenül lett igazam.

De nézzünk csak mindent sorjában. Otthon aztán szépen megmostam a húsokat, szárazra töröltem őket,befűszereztem, majd betettem a tepsibe, mellé szórtam egy kis fokhagymát, rozmaringot, ahogy a recept is írja, majd mentek be a sütőbe. A megadott idő leteltével mentek utánuk a zöldségek is. Először a krumpli, (sikerült friss újkrumplit beszereznem, isteni volt!!!) , aztán a bébirépa (ez nálam inkább kiskamasz volt), végül a póréhagyma és legutoljára a cukkini. Már a répánál sejtettem, hogy nem lesz elég egy tepsi, aztán a póréhagymánál már külön is szedtem őket, így a bikra is kapott egy saját tepsit saját zöldségekkel és a báránynak is meg volt a maga helye. Csakhogy egy dologgal nem számoltam, miszerint a comb zsírosabb, ezért több levet ereszt sütés közben. A lapockánál nem volt elegendő a szaft 2 tepsihez, így a birkát kicsit meglocsoltam olívaolajjal. Eléggé átsültek a birkalapocka-szeletek is ennyi idő alatt, a lapocka is, az mondjuk igaz, hogy nem lett olyan omlós a hús. Anyósom szerint egy kis vizet kell aláönteni,akkor omlósabbra sül. Na majd legközelebb. Íme a báránylapocka:

Na és a birkalapocka-szeletek:

Ezután jött a mártás. Nem találtam az Ázsia Bt-ben barna mártást folyékony állapotban, csak barnamártás-port (sic!) azt szórtam bele a tepsi alján lévő szaftba, majd elkészítettem a vörösboros barnamártásos szószt. Őszintén szólva nekem annyira nem hiányzott ez a husi és a zöldségek mellé.

Végül egy megjegyzés a történtek zárásául: minden nagyon finom lett, annak ellenére, hogy az előkészületekkel sikerült kicsi bénáznom (hívhatnánk akár "jó szakács vs. bénázó szakács"-nak is a blogot és hozzájárulnék :-) )nagyon finom lett!!! A sült hús íze még a zöldségeket is átjárta teljesen, a legfinomabb a krumpli lett. Ajánlom mindenkinek. 

u.i.: Mivel a beharangozó szerint ez a könyv ajánlása ellenére sem 5 fős étel, így én petrezselymes újkrumplit főztem mellé, és friss tavaszi salátával is készültem. Senki nem panaszkodott, hogy éhes maradt volna! ;)

Egy igazi klasszikus: francia hagymaleves

Étteremben gyakran kérek hagymalevest, mert nagyon szeretem. Szerintem sokan ezt olyan "éttermi" kajának tartják, és nem gyakori a házi koszt részeként; pedig pofon egyszerű az elkészítése, és a hozzávalók szinte mindig fellelhetők itthon. Én szoktam is csinálni rendszeresen. A hagymakrémlevest is szeretem, de az igazán autentikus ez a rusztikus fajta, semmi tejszínnel  vagy turmixolással krémesítés, hanem benne vannak a hagymadarabok. 

Az előkészítés kicsit sírós dolog, ugyanis 750 g hagymát kell felszeletelni hozzá. De ha ez megvan, akkor már csak a tűzhely dolgozik helyettünk :)

Egy kevéske vajon kb. fél óra alatt megfonnyasztjuk a hagymát, míg összeesik és egészen karamellesen édes lesz (imádom, ahogy a hagyma nyers erőssége lágy édességé változik). Utána jöhet rá egy kis liszt, ami majd szépen besűríti, fokhagyma, fűszerek (friss kakukkfű ágak, babérlevél, só, bors), és felöntjük húslevessel és fehérborral. Még fél óra lassú rotyogtatás és már lehet is pirítani a bagettszeleteket (fokhagymás fűszervajjal és reszelt sajttal), amit akár bele is lehet áztatni a levesbe, de én jobban szeretem mellé ropogtatni.

Egy jó kis francia hagymalevessel szerintem sosem fogunk mellé :)

Epres millefeuille - az epres desszertek csúcsa

Ez a süti valami isteni!!! Én mindig is szerettem az epres desszerteket, de a cukrászdákban sajnos kötelezőnek érezték tapasztalataim szerint az aroma használatát, ami csak rontott a művükön, és az otthoniaknál pedig sokszor azt éreztem, hogy számomra nem elég epres a dolog. Hát ez a süti mindent magában foglal, amit én egy csúcsszuper epres édességtől elvárok. Az elkészítése azt hiszem mindenki számára megoldható, csak a főzött krémmel kell egy kicsit szórakozni, de ha pontosan követjük a leírást, akkor nem lehet gond. 

Mivel kicsit siettem az elkészítésével, hogy minden kész legyen, mire megérkeznek a vendégek, ezért a műhelyfotók elmaradtak. Na de a leírás az nem!! :)

Szóval veszünk egy adag leves tésztát, 3 egyenlő téglalapra vágjuk ( én nem méricskéltem, mert mikor a csomagoláson láttam, hogy a 2 mm vékony leves tésztám 42*24 cm méretű, akkor tudtam, hogy ebből nem lesz 3 db 30*15-ös) majd  félig kisütjük őket egy zsírpapírral leterítve egy másik tepsivel a tetejükön pár perc alatt. Amíg sülnek, elkészítjük a cukorszirupot cukorból és vízből. Nekem ezzel csak annyi problémám volt, hogy ok, hogy ezekkel kell megkenni a leveles tésztalapokat a következő pár perc sütés előtt, de aztán a fennmaradó cukorsziruppal mit csinálok?? Csak mert nálunk ez nem egy mindennap használatos cucc, és azért nem lett olyan kevés, kiborítani pedig nem szeretem a dolgokat, amiket igazából még fel lehetne használni vmire... De ez persze egyéni szocprobléma. Szóval miután megkentük a tésztát a sziruppal, mennek újra vissza a sütőbe pár percre, amíg szép aranybarnára nem sülnek. Itt nekem újabb gondom akadt (ennyit az elöljáróban emlegetett áááááátökegyszerűűűmindenkigondnélkülsütheti bevezetőmről...) hogy mikor a felső zsírpapírt levettem, azzal együtt jött egy jó adag tésztaréteg is. Sebaj! Az ízén ez egyáltalán nem rontott!! :D

Ha a tészta készresül, kivesszük a sütőből és hagyjuk hűlni. Amíg várunk, fogjuk a fél adag créme patissiére-t és kicsit fellazítjuk habverővel. Habbá verjük a tejszínt is, majd belekeverjük a krémbe. A keverék egy felét az egyik tésztalapra tesszük, rátesszük a negyedekre szelt epret és következik a második tésztalap. Arra jön a másik adag krém, szintén eper végül a harmadik lappal zárjuk a sort. Erre tálalás előtt egy kis porcukor is kerül, szigorúan a díszítés kedvéért! ;) 

Mivel vendéglátó háziasszonyként folyton sündörögtem a konyhában valami miatt, azért nem sikerült egyben lefotóznom az elkészült desszertet, csak és kizárlóag részekben, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, de szerintem ez semmit nem von le az értékéből! :)

Málnafelfújt

A vasárnap nálunk vendégeskedéssel telt, így sikerült mind a három Zsu által már beharangozott ételt abszolválnom nekem is. Elsőként jöjjön hát a málnaszuflé. 

Nem ruháztam be nagy szuflétálra. Ennek az az oka, hogy bízom Zsuban ;) és hogy kicsit drágállom. Ráadásul ahogy ezt már megbeszéltük vmelyik bejegyzés kommentjeiben, csak egy helyen találtunk ilyet, pedig én a szombaton azért tettem egy próbát az Auchanban, hátha... De nem. Így maradtak a kis edények. A szakácskönyv ezt egy hat adagos desszertnek írta, és eddig mindig bejött a könyv által adott adag, ezt az esetet kivéve. Itt még a 8 miniszuflétálam sem volt elég. Be kellett vetnem egy picuri üvegtálat is. Sebaj! Annyival többször lehetett enni belőle! 

No de lássuk az elkészítést. Először is kivajazzuk a szufléformá(ka)t majd CUKORRAL, nem liszttel is megszórjuk a tál falát. A sütőt beizzítjuk. Egy lábosban vizet forralunk és ennek a gőze felett felmelegítjük az előzőleg elkészített créme patissiére felét. A málnát a cukor felével aprítógépben  vagy kézzel összekeverjük. Mivel a málnám nagyrészt még fagyott volt, az előbbit választottam, de rosszul, mert a gép annyira sikeres volt, hogy nagy nyűglődés után tudtam csak átpasszírozni a szűrőn, hogy magtalanítsam. Legközelebb vmi ruhába teszem, és úgy nyomkodom át, az lesz a legtutibb azt hiszem. Legalábbis amíg ezzel szórakoztam az össze fejemben felvetődő lehetőség közül ezt tűnt a legésszerűbbnek. Ebből az apró hozzáfűzésből mindenki kitalálta már azt hiszem, hogy a magokat ki kell szűrni a masszából, és miután ez meg történt, összekeverjük a krémmel. A málna színe valami fantasztikus, na és persze az illata is elég meggyőző, hogy érdemes a magozással szórakozni, mert ínycsiklandozó finomság lesz ebből! :) 

Ez után jönnek a fehérjék. Szám szerint 8. Habbá verjük őket, de még mielőtt teljesen felvernénk őket, belekeverjük a maradék cukrot is. Ezt keverjük össze aztán spatulával a málnás krémmel. Ha ez meg van, beletöltjük az edény(ek)be és egy kicsit körbe töröljük a szélét, hogy könnyen feljöjjön. Be a sütőbe a cuccot és már csak kb 10 percet kell várni mielőtt forrón tálalnánk. A könyv szerint porcukorral meghintve kell tálalni, de nekem annyira cukrosnak tűnt a krém, hogy ezt mellőztem. 

Itt látszik, ahogy szépen púposodnak a szuflécskák a sütőben. Hát nem fut össze a nyál mindenki szájában? 

Hát még mikor sikerült megkaparintanom egyet miután készre sült!!! ;)