A limonádé tortába zárva: citromtorta francia módra

Léteznek a magyar cukrászdákban, édes, fojtós, vajas krémes citromtorták, amivel engem a világból is ki lehet üldözni... na most ez nem az. 

A francia citromtorta, egy vékony omlós tészta ágyon, egy savanykás, de mégis édes, vajmentes könnyű krém, ami a lassú alacsony hőfokon való sütés alatt megszilárdul. Persze a csokiimádó férjemnek ez nem nagy kedvence, de én imádok mindent, ami citromos. Úgyhogy, ha valahol egy kávézóban/cukrászdában választani kell a csokis brownie és a könnyű citromtorta között, akkor én biza nagy dilemmában vagyok általában...

Az elkészítése nem nagy kunszt: egy egyszerű édes omlós tésztát gyúrunk (liszt+só+cukor+vaj+tojás) amit érdemes előre összedobni, hogy pár órát pihenhessen a hűtőben, a könnyebb nyújthatóság érdekében.

Aztán kör alakúra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy fodros szélű piteformát. (Kivajazni nem kell, mert kellően vajas az omlós tészta, ami elég zsiradékot biztosít.) A tésztát vaksütéssel (erről már sokszor írtunk) sütjük 10 percig forró sütőben (persze ha az ember totyogó gyermeke közben nem állítja el a sütő hőfokát...), majd súly nélkül még pár percig. Ezután töltjük bele a tölteléket, amihez a tojásokat a cukorral habosra kevertük és hozzáadtunk egy kis tejszínt és 3 citrom reszelt héját és 2,5 dl citromlevet (ez lédússágtól függően kb. 4 citrom kifacsart leve). Innentől 35-40 perc alatt, alacsonyabb hőfokon, készre sütjük. (Nekem volt az 45 perc is, de nyilván ez sütőfüggő.)

Egy érdekesség még: a recept 23 cm-es formát ír, nekem egy picit még nagyobb is a piteformám, és ennek ellenére nekem sok lett a krém, egy kicsi kimaradt belőle. De ez persze a végeredményt nem befolyásolta (lehet hogy egyszerűen sikerült XL-es tojásokat szereznem :)). 

Szóval a francia citromtortát mindenkinek ajánlom, aki kedveli a könnyű, savanykás édességeket. Egy forró nyári napon (ami mostanában nem túl gyakori), igazán üdítő finomság. 

Cukkiniszuflé- a cukkini egyik arca, amire életemben nem gondoltam volna

Miután a Müllerben ráakadtam egy 1,5 literes szufléedényre, gyorsan le is csaptam rá! Itthon már csak azon gondolkodtam, mit kéne csinálni benne. Természetesen nem telt sok időbe, és tudtam is a megoldást, elvégre a cukkiniszezon közepén járunk! Jöjjön hát a címe alapján abszolút bizarrnak tűnő cukkiniszuflé!

Első lépésként, ahogy az már a felfújtaknál lenni szokott, olvasztott vajjal kikenjük a formát, majd tekintettel arra, hogy ez egy sós recept cukor, vagy bármi hasonló helyett kenyérmorzsa-réteget teszünk erre. Aztán a cukkinit leforrázzuk és pár percig főzzük és a vízből kivéve a tejjel együtt krémesre turmixoljuk. Jöhet a rántás készítés, amibe aztán a cukkinipüré is belekerül, és újabb forralás után ebbe keverjük a reszelt sajtot és a felkarikázott újhagymát. Ízlés szerint fűszerezzük, nálam a són és a borson kívül került a masszába egy kis szerecsendió is és ha ezzel is megvagyunk, megy bele a két tojássárgája. Mindezt végül elkeverjük a keményre felvert tojásfehérjével, így lazítva fel az állagot. Ez a tészta kerül a szuflétálba, ahol aztán ujjunkkal óvatosan 2 centi mélyen körbetöröljük a szélét, hogy a szuflénak legyen helye felfúvódni. 45 perc sütés után tálalhatjuk is. Nálunk virsli és saláta készült még mellé. Férúj elrontotta a hasát aznap, így nem volt képes értékelésre, de én eléggé el voltam a recepttől ragadtatva. Könnyű volt és nagyon finom, bár egy csepp cukkiniíze sem volt, az újhagyma és a parmezán dominált teljesen. 

A folyamat képekben: 

íme a kimorzsázott sütőforma

a keverék a tojáshab hozzáadása nélkül

 az elkészült massza mehet is a sütőbe

vigyázat! forrón tálaljuk! :)