A második falat - Fokhagymaleves

Imádom azokat a recepteket, ahol a hozzávalók közt a fokhagyma mértékegysége nem gerezd, hanem fej. 2-3 fej fokhagyma, sülve, főve, na az valami mennyei. Hihetetlen átváltozáson megy keresztül ez a csípős, nyers erő: illatos, lágy, kicsit diós ízű, szóval nagyon nagyon finom lesz!!! Hagymalevest már többször csináltam, de direktbe fokhagymalevest még nem. Na, amint megláttam ezt a receptet a könyvben, neki is estem.

Érdekessége: nem kell összeturmixolni, szóval nem lesz olyan szokványos krémleves állaga, csak át kell passzírozni a megfőtt kis fokhagymagerezdeket a krumplival és az illatosra pirult szalonnakockákkal aminek így minden íze, sava-borsa belekerül a levesbe. Sűrítésként nem tejszín, hanem egy krumpli és tojássárgája került bele (én 3 helyett csak kettőt tettem bele, szerintem elég!), amitől kifejezetten könnyű és selymes állagú lett. 

Sajtos kruton mellett pirított baconkockák is isteniek mellé, levesbetétnek. 

Friss fűszernövényt mindig tartok itthon, van amit cserépben, van amit frissen a mélyhűtőben, így bármikor télvíz idején is, ha szükségem van rá,  akkor frissen szedett zöldfűszert tudok rakni az ételekbe, mert ennek a friss és üde levesnek egyenesen megerőszakolása lenne a szárított fűszer.

Élek

Sziasztok! 

Vagy szia Zsu! Elvégre nem lehetünk biztosak benne, hogy más is olvassa ezt a blogot. :)

Nos, jelentem élek, síelésből visszajöttünk, könyv már a polcon. Ma akartam belőle főzni, de Viliék a boltból túl későn értek haza az alapanyagokkal így holnapra maradt a dolog. Így az esti vacsi csak tejfölös gombapaprikás lett nokedlivel. Kép nincs. Ezt úgyis mindenki el tudja képzelni! :P És nem feltétlenül a póréhagymás levesre gondoltam, de remélem, hogy ezzel nem okozok törést a blogban. Meg arra gondoltam még, hogyha én is elkészítem a póréhagymásat, akkor azt majd a Te bejegyzésedbe szerkesztem bele. Mit szólsz?

Láttam egy csomó képen  (a marcis blogon), hogy jópárszor már sütöttél-főztél Zsu. Nyugodtan tedd csak ki ide az eredményét, elvégre ez egy közös blog és nem fele-fele blog! Ahogy látom, Te amúgy is kicsit aktívabb konyhatündér vagy, mint én, szóval részemről nincs harag. Max egy kicsit motiválódom (még ennél is jobban), szóval semmi veszítenivaló! ;)

Na megyek, elteszem magam holnapra. 

Mahlzeit! 


M.


FONTOS Kiegészítés:


Csakhogy valami vetélkedőszerű jellege legyen a dolognak, ide illik bejegyeznem a póréhagymás leves elkészítését. 


Nem tudom, hogy Zsu tud-e franciául, nálam ez a nyelv sajnos eddig kimaradt a repertoárból, így én ha valamit ide franciául írok az azért lehet, mert 1. kimásoltam a könyvből, 2. kinéztem a netről, hogyan kell írni. Ez csak egy apró technikai jellegű megjegyzés volt! :) 


Szóval. A vasárnapi ebédre terveztem az első nagy főzőcskézést a könyvből. Mind a leves, mind a főétel receptje A szakácskönyvből került ki, de a fincsi kis csirkehusis recept egy külön bejegyzést érdemel. 
A póréhagymaleves isteni. Mindaz, ami Zsu bejegyzésében elhangzott a színtiszta valóság! Az az illatfelhő, ami az elején megtölti a konyhában állók orrát, valami fenomenális! Íme az én műhelyfotóm:

Már ekkor eldöntöttem, hogy ez csak finom lehet! Nekem nagyon ízlett benne, hogy a krumplitól kicsit teltebb lett a leves. Az én eddig készített krémleveseimben sosem volt krumpli. 

Galád módon nekem több szárított fűszernövényem is van itthon, alávaló módon még használom is őket - tudooooom, egy igazi gasztroblogger ennél jobban is adhatna a konyhájára, ez van, lehet engem lebecsmérelni, de még kiskukta vagyok, nagyra törő tervekkel!-, így nálam akadt szárított snidling. Persze, amit használtam, a következő mélyhűtőnyitáskor a kezembe akadt a frissen fagyasztott változat... 

Vili szerint ez a leves 5-ből 5 lett! :) Pedig Ő nem osztja olyan könnyen a dicséretet! 

A recept nagyon egyszerű, az íz finom, és az érte begyűjtött dicséretek abszolút az "ezentúl sokszor fogom főzni" kategóriába helyezték nálam a póréhagymás burgonyalevest. 

Fogjon bele bátran mindenki!

ismét M.

Az első falat Franciaország - 'Vichysoisse' azaz Póréhagymás burgonyaleves

Nekiálltam. Ha Martina kipihente a síelés fáradalmait, ő is csatlakozik :) De én már szorgosan főzőcskézek A könyvből. Régóta tetszett ez a szakácskönyv, de csak nem rég szereztem meg, így nincs helyzeti előnyöm, még csak most kezdtem el belőle főzni. 

A francia konyhát egyenesen imádom. Bár a franciákat kevésbé, de a gasztronómiájuk miatt elnézem nekik azt a fene nagy sovinizmust (jó, ez főleg a párizsiakra jellemző), de mondjuk Provence-ba se a vendégszeretetük miatt szerettem bele...

Szóval elkezdtem az elejéről: nem garantálom, hogy sorban fogok haladni, de ezt szeretem nagyon, úgyhogy meg is csináltam. 

1. fejezet: Egy falat... bisztró

Póréhagymás burgonyaleves (Vichysoisse, ahogy a  francia mondja)

A krémlevesek tipikus példái az 'egyszerű, de nagyszerű' kategóriának. Elrontani azt gondolnánk nem lehet, de én azért ettem sokszor nagyon vacak krémlevest éttermekben: túltejszínezve, túlvizezve, túlvajazva ... ahelyett, hogy benne lenne a sok finom zöldség... (amit amúgy sosem értettem, mert a tejszín pl. semmivel sem olcsóbb, mint a hagyma...). 

Ezt a levest a krumpli keményítőtartalma sűríti, így nem kell bele se liszt se semmi, a tejszín meg csak selymessé teszi. 

1. lépés: vajon megpároltam a vöröshagymát, a fokhagymát, tetemes mennyiségű póréhagymát és egy zellerszárat, és közben fürödtem az illatokban :) (Ebben a stádiumban még könnyű szép képet csinálni.. kész levest már nem egyszerű jól fotózni...)

2. lépés: hozzáadjuk az apróra vágott krumplit, és felöntjük 750 ml csirkehúslevessel. Na itt jön az alaplé-kérdés. Imádom, hogy a profi szakácsok hűtője több liter ilyen-olyan alaplével van tele, de be kell valljam, hogy nálam nem állnak üvegszámra a lefőzött húslevesek, ha húslevest főzök, azt meg is esszük, mert szeretjük, nem dobálom ki belőle a zöldségeket és a húst, hogy a levét eltegyem... így gyarló módon ezt 750 ml víz és egy darab (bőven elég) leveskockával helyettesítettem, és így is nagyon finom lett a végeredmény. (De már gondolkozom a Nigella által használt csirkealaplé sűrítmény beszerzésén... az azért nem hülyeség :)

3. lépés: miután megfőtt, botmixerrel összeturmixoltam és apróra vágott snidling helyett friss kakukkfű levélkékkel megszórva tálaltam. 

Tapasztalatok: a Vichysoisse-t a franciák hidegen is fogyasztják, de én hidegen a gyümölcsleveseken kívül csak a hideg uborkalevest tudom elképzelni, így mi melegen ettük. Másik nagy előnye a krémleveseknek, hogy gond nélkül melegíthetőek, semmit nem vesz le az értékükből (sőt!), ha előre elkészítjük. Szerintem kiváló fogás egy gyors hétköznapi ebédhez, vacsorához, de akár vendégvárásra is. Mondjuk pár szelet friss vagy pirított bagett és egy pohár száraz fehérbor azért nem jön rosszul mellé. 

Bon appetit!

Ünnepi torta liszt és tejmentesen

A nővérem glutén- és tej-érzékeny, így nem egyszerű feladat neki süteményt készíteni. Nem rég volt a szülinapja, és a családi ünneplést nálunk tartottuk, vagyis tortát kellett sütnöm. 

Mostanában rá vagyok kattanva a TV Paprikán Rachel Allen főzőműsorára, onnan jött az olasz mogyorós torta ötlete. Bár ő mogyoróval és fahéjjal készíti, én a mogyorós-csokis-narancsos változatot (amit a neten találtam) részesítettem előnyben. A tetejére meg cukormázból és csokiból Eszterházy torta-bevonatot csináltam. Szép lett :)

A titka: a szárazanyagtartalom 200 g törökmogyoró és 50 g 76 % narancsos étcsoki. Már sütés közben olyan illatfelhő járta be az egész lakást, hogy a reszelt narancshéj már csak feltette az i-re a pontot. 

Minimuffin

Ezer éve vadászok minimuffin tepsire. Olyanra, amin a lyukak fele akkorák, mint a hagyományos muffin, és ezáltal kétszer annyi darab jön ki ugyanannyi tésztából. Nekem mindig olyan nagynak tűnnek azok a nagy muffinok. Meg aztán 12 db egy pillanat alatt elfogy, ha nagyobb társaság elé teszi ki az ember (sőt a kisebben is :)). Szóval 24 darabos minimuffin formát kerestem évek óta. Már gyűltek a receptek, amiket ki akartam próbálni, de forma még mindig sehol. Aztán nem is olyan régen egy bevásárlás alkalmával szembe jöttek apró színes szilikonos minimuffin formák az Auchanban. Nem tepsi, hanem formák egyesével: mint ha kis papírkapszlik lettek volna, csak szilikonból. Hatosával voltak csomagolva, én gyorsan vettem is 4 csomaggal, azaz meglett a hőn áhított 24 db minimuffin formám. Kezdődhet az alkotás!

Csokis-narancsos minimuffinok, biztosan az egyik kedvenc lesz

A titok nyitja, hogy nem csak a tésztájában van ínycsiklandó kandírozott narancshéj, hanem a tetejére cukorral, narancslével és narancslikőrrel csillogóan sziruposra főzött narancshéj kupacok kerültek, ami már a sütés előtt illatfelhőbe burkolta a konyhát. 

Gyors vacsorák

Hétköznaponként kb. minden másnap főzök. Mivel egy 5 (majd 6) fős családban nőttem fel, képtelen vagyok  kis adagokat főzni, meg aztán nem is túl gazdaságos. úgyhogy általában mindenből csinálok annyit, hogy vagy nekem másnap ebédre, vagy vacsira elég legyen.

Mivel Marci már nem az "ottmaradahovaletettem" üzemmódban van, nincsenek délutánonként óráim a konyhaművészkedésre, a vacsora általában akkor kezd készülni, amikor a férjem hazaér, és kezdődik az apa-fia program. Persze aztán hétvégén, meg vendégségek alkalmával kiélem magam, de addig meg maradnak az expressz kaják.

Fokhagymás-citromos-koktélparadicsomos spagetti friss bazsalikommal

Na most ahogy a nevében is benne van, ebben a friss olaszos tésztában nincs szinte semmi, mégis annyira finom, hogy kb. bármikor el tudjuk képzelni (sőt, még meg is esszük!). Annyi idő az elkészítése, amíg megfő a tészta. Olívaolajon tetemes mennyiségű összenyomott fokhagymát illatosra futtatok, belekerül fél citrom leve és lereszelt héja, koktélpari és rengeteg friss bazsalikom. Csak pár percre alágyújtunk, csak hogy éppen ne legyen hideg, majd a kifőtt spagettit beleforgatjuk. Reszelt parmezánnal isteni!

Krumpliba töltött chili con carne

A csilis bab nálunk elég gyakran a menü része. Nem rég csináltam egy jó adaggal, és másnap, hogy ne legyen olyan uncsi, a maradékot nem magában (friss kenyérrel) ettük, ahogy egyébként szoktuk, hanem félig főtt krumpliba töltve, reszelt sajttal a tetején. Kb. fél óra alatt szuperül összesül. Ehhez egy dolog kell: jó nagy krumplik!!! 

Szezámmagosan bundázott csirkemell csíkok, paradicsomos ruccola salátával, vinnaigrette öntettel

A minap kivettem egy adag csirkemellet a mélyhűtőből, azzal, hogy majd lesz belőle valami, és mivel már teljesen kiolvadt, és nagyon extra hozzávalóim nem voltak otthon, ez lett belőle. Szezámmag mindig van a hűtőben (hogy ne avasodjon meg!), amivel szerintem a sima rántott húst nagyon fel lehet dobni, és hogy tényleg gyorsan elkészüljön (ahelyett hogy hajszálvékonyra klopfoltam volna a húst, ami aztán teljesen kiszárad...) duci kis csíkokra vágtam a csirkemellet. 10 perc alatt bepaníroztam, és kb. ugyanennyi idő alatt meg is sült, azalatt meg összedobtam a salit. Ruccola, paradicsom, és a jolly joker vinnaigrette öntet. Nem is kell túlturbózni a salátát, ha ilyen fincsi öntet van hozzá, ezt a franciák nagyon értik :)

4 in 1

Nos, kicsit le voltam maradva a bejegyzésekkel, de szerencsére a főzésben azért haladtam! Képeken is megörökítettem a remekműveimet, csak egyelőre még nem tudom feltölteni a fotókat. 

Akkor vegyük csak sorra a dolgokat!

Elsőként ugye a vendégeknek készített

Gruyére sajttal készült bazsalikomos tortilla

Tényleg nagyon egyszerű, igaz ez is csak pár félkész alapanyagból készül, ami Zsu szerint nem az igazi, de azért nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett nekiállnom tortillát készteni! :P 

Szóval vettem pár tortilla lapot, mivel nem tartok itthon fűszernövényt, ezért fagyasztott aprított bazsalikomot is beszereztem és az egyszerű receptet tovább egyszerűsítve kommersz hazai trappista sajt került bele. Most, hogy így jobban belegondolok, ez már nem is az eredeti recept, hanem á'la Martina! :D 

A szakácskönyv azt írja, hogy ha van otthon pár szelet sonka vagy szalámi, az is nyugodtan belekerülhet, én is így tettem. Nem meglepő módon a fiúk azt a pár darab húsosat preferálták. No komment. 

Az egész csak annyi, hogy fogunk egy serpenyőt, megmelegítjük benne a tortilla lapokat a csomagolás szerint, rászelünk vagy reszelünk (én az utóbbit választottam) sajtot, arra teszünk sonkát és bazsalikomot, vagy csak a fűszernövényből, rá a másik tortilla lap, megfordítjuk, és mire az is átmelegszik, már fel is olvadt az sajt középen. Ezek után csak pár szeletre kell vágni és kész is a vendégváró falat! Hogy ne legyen olyan száraz, én vettem még salsa szószt is, és azzal kínáltam. Szerintem szuper recept, ezután is használom majd!

Az úgy volt, hogy a Tesco-ban megláttam egy akciós édesköményt, ami annak ellenére jócskán le volt árazva, hogy semmi baja nem volt. Meg is vettem, mert úgy emlékeztem, hogy aaaaannyi, de annyi receptet olvastam, amibe kell... Persze aztán ezek közül egy sem jutott eszembe, így nekiálltam a neten a szokásos blogok között nézegetni, hátha ott láttam valahol. Ott semmi, amire tényleg emlékeztem volna, csak 2 recept a dolcevitán, de egyik sem nyerte el a tetszésem, és aztán volt egy recept a villámkonyhás könyvben.  

Görög csirke édesköménnyel

Amellett döntöttem. Beszereztem mindent, és nekiálltam elkészíteni. Tény, hogy nem én vagyok a leggyorsabb kezű konyhatündér hetedhét országban. Tény, hogy az előkészítés nekem a főzés közben történik. De hogy ki az az ember, akinek ez a kaja 20!! perc alatt elkészül, azt nem tudom. Nekem kb 50 percembe telt. 

Én a kevés fogyaszthatónak ítélt recept hatására az egész édesköményemet belefőztem, pedig a recept csak 1/4 fejet, ír, az is elhagyható (bár akkor minek szerepel a címében??) meg a magjait (magvakról nem is hallottam és nem is találkoztam velük a felszeleteléskor sem! o_O ...)   de mag nélkül egy egésszel is nagyon finom lett és nem volt túl erős az íze, sőt! Viszonylag könnyen elkészíthető kaja, csak sokszor kell ugyanazt a serpenyőt használni, úgy hogy az előző cuccot kiteszed, majd visszateszed, szóval ahhoz képest, hogy villámykonyha kicsit pepecselősnek mondanám. Ja és itt is csaltam. (Miért is ne?! Jellemző. ) Mivel elsőkörben fogalmam sem volt mi az a marsala, ami kell bele, ezért a boltban a fűszereknél nézegettem. Hát nem volt. Még jó, hiszen az bevásárlás utáni itthoni netböngészésnél kiderült (mikor máskor, tudom), hogy egy mediterrán édes, fehér desszertborról van szó, így rossz sorban kerestem. Ezt az itthon lévő fehér borral helyettesítettem. A könyv nem írt hozzá semmiféle köretet, a fotón csak kenyér van, de mivel férjúr éhes volt, barna rizst főztem mellé. Sikere lett mindkettőnek! :)

Hétvégén kedvem kerekedik általában valami villásreggelihez, és ehhez a szakácskönyvben szerencsére bőven akad ötlet, így készült el vasárnap az 

Édes reggeli omlett

Pofon egyszerű ez is, csak a tojásokat kell jól összekeverni egy kis porcukorral és liszttel, mint egy palacsintát kisütni, és fincsi lekvárral és az esetünkben még langyos zsemlével tálalni. A hatás nem marad el! :) 

Sosem tudtam, mi a különbség az omlett és a rántotta között, még általánosban az a kényszerképzetem támadt, hogy a sznobok és gazdagok omlettnek hívják azt, amit a szegényebbek és normálisak csak rántottának (igen, lehet rajtam hangosan röhögni! :) , de erre a receptre alapozva az a különbség, hogy a tojásba kerül egy kicsi liszt is, és nem szabad kevergetni miközben sül, hanem palacsintaszerűen kell sütni. Ezt is megéltem. Végülis, csak közel 24 évet töltöttem ártatlan tudatlanságban! :D

Sikerült hozzá isteni finom erdei gyümölcsös lekvárt beszerezni, pedig csak reggel ugrottam le a közeli kisboltba, és a választásom az alapján esett erre, hogy ezt tűnt a legkevésbé zselének. Ezektől a műlekvároktól én ugyanis kivagyok. Ti? Ha lehet, azokat teljesen mellőzöm is az étrendemből, mert az én nagymamáim házi baracklekvárja és a bolti barackíz (már a neve is rettenetes!) köszönő viszonyban sincsenek egymással! Na majd egyszer lenyúlom a mamák receptjét! Bónuszként pedig ebben a lekvárban, ha jól emlékszem, több, mint 65%-os volt a gyümölcstartalom, nem volt benne semmi tartósítószer és a cukor sem volt túl sok. És az üvege is szép volt!! :) 

Egyszer vacsira készült férjúrnak 


Sajtos pirítós

is, csak én még az elkészülte előtt le kellett, hogy lépjek jógára, és mivel elfelejtettem szólni, nem örökítette meg senki. :( Pedig igazán tudhatta volna Vili, hogy újabban mindennek, ami a konyhából kikerül, fényképen is szerepelnie kell! Biztos már kopogott a szeme az éhségtől. Ehhez csak sajt kell (recept szerint cheddar, de nekem Fro-ból kapott pannóniaszerű lyukacsos volt itthon), magos mustár (ami nálam sima dijoni mustár lett), tojás, és kenyér kell hozzá. Nem kóstoltam, így nem tudom milyen lett, de mivel az egész elfogyott, pedig azért nem csináltam keveset, ezt is sikernek könyvelem el. 

Én nem írom ide le a receptet, és nem készítettem (eddig) munka közbeni fotókat. Lenne erre igény? 

Ja! _dobpergés_ Megtaláltuk a szakácskönyvet! Egy falat Franciaország a Tv Paprikától. Már csak nekem kéne beszereznem és indulhat a menet, viszont most egy időre elutazunk, így csak utána fogok ezzel foglalkozni. Ha minden összejön, akkor pedig még képeket is mellékelek ehhez a bejegyzéshez, csak meg kell várni a család műszaki felét. 

Egyetek és készítsetek sok-sok finomat!

M. 

Maszkabigyó

Azaz moszkauer (csak a férjem nem bírta megjegyezni a nevét nagyon sokáig). Egy általunk imádott édesség.  Minden cukrászdában csekkolom, és pár éve rendszeresen (bár nem elég gyakran) itthon is elkészítem. Több receptet kipróbáltam már, így kikísérleteztem a tökéletes arányokat. Hosszasan kevergetve várni hogy szépen karamellizálódjon (és ne megégjen!)  a kandírozott narancshéj a vajas-cukorban, hogy ne legyen túl vajas, de ne is legyen túl kemény, szépen elterüljön a tepsiben a grillázsos massza, de ne is folyjon teljesen szét, meg aztán ne égjen meg, de azért megszilárduljon. Szóval nem egyszerű mutatvány, meg kicsit türelemjáték-szerű, de megéri. Mert egy nagyon nagyon finom nassolni való. Fémdobozban sokáig eláll (bár ezt nem könnyű kikísérletezni, mert általában előbb elfogy). :)

Az elkészítése képekben:

Dió feldarabolva (kandírozott narancshéj belekeverve: az bolti, ahhoz már nem volt cérnám, hogy házilag csináljak, pedig úgy lenne az igazi)

Kezdődik a kevergetés

Alakul...

Kezd szép színe lenni

És már a tejszín is belekeverve

Sütőlapra halmozva

És kész, már csak csokizni kell

Ez meg már csak a maradék, a doboz alján :)

Voila! - egy kicsit másképp

"Voila!" - és már landolt is a croissant az asztalon. 

Provence szerelmese vagyok, így tavaly nyáron, 10 napot a csodás francia vidéken töltöttünk, és barangoltunk faluról falura. Gyönyörű volt, csak nagyon rövid, visszamennénk még... de ez nem olyan kisgyerekes nyaralás volt, úgyhogy egy darabig erre nem lesz lehetőségünk. :)

Imádjuk a francia konyhát, a férjem is és én is, így a vidéki kis szállásunkon, Aups-ban minden reggel nyál-csorgatva vártuk a reggelit, hogy mikor jönnek majd a friss sajtok, a vidéki kolbászok, illatos bagettel, olívával...

A házinéni azonban minden várakozásunkat alulmúlva, minden egyes reggel egy nagy "Voila" kiáltással, két croissant-t és egy kis (minden nap más ízű!!!) lekvárt tett le az asztalra, majd kedvesen megkérdezte, teát vagy kávét kérünk... De azt a "Voila"-t úgy mondta, mintha minimum egy bőségtálat tett volna le elénk, és nem csak első nap, hanem minden egyes reggelen elhangzott a "Voila!".

Így történt, hogy a "Voila" felkiáltásról az a csalódottság jut eszembe, amit a Provence-ban töltött reggelik alkalmával éreztünk. De azért, igyekeztünk a szálláshelyünkön elmaradt gasztronómiai élményeket itt-ott pótolni.

Tízórai Hyeres partjainál

Piac Aix en Provence-ban

Voilá!

avagy nesze Nektek! Hiszen  nem mintha beszélnék franciául, vagy akkora rajongója lennék a francia konyhának, ( pedig lehetnék, csak még sosem próbáltam ki) hanem inkább csak úgy. 


Nos, bár a bejegyzéssel jócskán késtem, a csirkemájas saláta időben elkészült vacsorára. A receptet a Kreatív Konyha Saláták című könyvéből lestem, de a bevásárlásnál csaltam. A csirkemáj ugyanis nem volt frissen a pultban, az előre csomagoltak között pedig csak kettő tálcányi volt és egyik sem volt besorolható abba a színvilágba, amit én egy fogyasztható májnak tulajdonítanék, ezért helyettesítettem pulykamájjal. Ez az ízén azt hiszem semmit nem változtatott, és nagyon finom lett! Rögtön el is fogyott az egész adag! :) Talán csak az rontott valamennyit  az összhatáson, hogy a citrom, aminek a levére szükség volt, túlságosan lédús volt, és így az én szám íze szerint kicsit savanykásabb lett az öntet a kelleténél. De ez legyen a legnagyobb bajom az életemben a főzések során (is)! 


Persze azóta főztem még. Tegnap ráadásként meglepiként a szüleim és az öcsém is meglátogattak, így ők vacsorára kommersz bolognai ragut kaptak spagetti-vel, és ma délre pedig egy igencsak sótlanra sikeredett gombalevest, de azt hiszem sózni még mindenki képes, szóval fogyott belőle. :) Képet nem készítettem, azt hiszem mindkettőből látott már mindenki eleget. 


Holnap este vendégeket várunk, és ha lesz kedvem, talán elkészítem a Villámkonyhás szakácskönyvből az egyik receptet, de ki tudja hogy alakul  a holnap, szóval nem ígérek semmit! :P Az előző ígéretemmel is mennyit csúsztam... 


pápá


M.


u.i.: Zsu! Nem tudom, hogy lehetne megváltoztatni a cím színét.... De már legalább a szöveg betűtípusát ki tudtam választani, szóval haladok! 8-)

Az ország tortája

Na akkor amíg a könyvválasztás véglegesítése megtörténik én is közzéteszem pár gasztro-élményem. Pl. a most hétvégi tortasütésem. 

Pár éve már, augusztus 20-án sok híres cukrász együtt megalkotja az ország tortáját, valami olyat, amilyen még nem volt, ami magyar, ami különleges. Így született meg 2008-ban a Pándi Meggytorta. Cukrászdákban mai napig lehet kapni, és mivel az egyik rokon nagy kedvence, a szülinapjára el is készítettem (mert hogy a hivatalos recept megtalálható a neten). 

2-3 órás projekt, úgyhogy a villámdesszertek gyűjteményébe nem fog bekerülni, de azt hiszem megérte elidőzni a konyhában.

Alapvetően nagyon jól sikerült, a család szerint profi szintű volt. És mivel még a díszítés minden részlete is az én kezem munkája (még a csokitallérok és a marcipán rózsa is) majdnem teljesen meg voltam elégedve vele, csak...

Egyik különlegessége, hogy a tésztájában is van meggy, amit összeturmixolva bele kell keverni a masszába. Aki látott már meggyes piskótát, tudja, hogy a meggy furcsa zöldes színűre színezi a piskótát, ahol érintkeznek (mindig is érdekelt mi lép mivel reakcióba ilyenkor... egy kémiatanár kisegíthetne!). Nos az én tortám tésztája, a belekevert meggytől nem csak nyomokban, hanem szinte teljesen homogénen zöldes lett (másnapra még jobban...). Mintha mandulaaroma lett volna benne :) Ez az ízélményen semmit nem befolyásolt, na de mégis... ZÖLD LETT A TÉSZTÁJA!!!!

Mostmár csak arra lennék kíváncsi, hogy a cukrászdákban miből készül, ha nem meggyből... illetve ha meggyből, mit tesznek bele, ami közömbösíti ezt a kémiai hatást... vagy ilyen profik a meggyaromával ízesített fűrészpordarabkák???