Nos, kicsit le voltam maradva a bejegyzésekkel, de szerencsére a főzésben azért haladtam! Képeken is megörökítettem a remekműveimet, csak egyelőre még nem tudom feltölteni a fotókat.
Akkor vegyük csak sorra a dolgokat!
Elsőként ugye a vendégeknek készített
Gruyére sajttal készült bazsalikomos tortilla
Tényleg nagyon egyszerű, igaz ez is csak pár félkész alapanyagból készül, ami Zsu szerint nem az igazi, de azért nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett nekiállnom tortillát készteni! :P
Szóval vettem pár tortilla lapot, mivel nem tartok itthon fűszernövényt, ezért fagyasztott aprított bazsalikomot is beszereztem és az egyszerű receptet tovább egyszerűsítve kommersz hazai trappista sajt került bele. Most, hogy így jobban belegondolok, ez már nem is az eredeti recept, hanem á'la Martina! :D
A szakácskönyv azt írja, hogy ha van otthon pár szelet sonka vagy szalámi, az is nyugodtan belekerülhet, én is így tettem. Nem meglepő módon a fiúk azt a pár darab húsosat preferálták. No komment.
Az egész csak annyi, hogy fogunk egy serpenyőt, megmelegítjük benne a tortilla lapokat a csomagolás szerint, rászelünk vagy reszelünk (én az utóbbit választottam) sajtot, arra teszünk sonkát és bazsalikomot, vagy csak a fűszernövényből, rá a másik tortilla lap, megfordítjuk, és mire az is átmelegszik, már fel is olvadt az sajt középen. Ezek után csak pár szeletre kell vágni és kész is a vendégváró falat! Hogy ne legyen olyan száraz, én vettem még salsa szószt is, és azzal kínáltam. Szerintem szuper recept, ezután is használom majd!
Az úgy volt, hogy a Tesco-ban megláttam egy akciós édesköményt, ami annak ellenére jócskán le volt árazva, hogy semmi baja nem volt. Meg is vettem, mert úgy emlékeztem, hogy aaaaannyi, de annyi receptet olvastam, amibe kell... Persze aztán ezek közül egy sem jutott eszembe, így nekiálltam a neten a szokásos blogok között nézegetni, hátha ott láttam valahol. Ott semmi, amire tényleg emlékeztem volna, csak 2 recept a dolcevitán, de egyik sem nyerte el a tetszésem, és aztán volt egy recept a villámkonyhás könyvben.
Görög csirke édesköménnyel
Amellett döntöttem. Beszereztem mindent, és nekiálltam elkészíteni. Tény, hogy nem én vagyok a leggyorsabb kezű konyhatündér hetedhét országban. Tény, hogy az előkészítés nekem a főzés közben történik. De hogy ki az az ember, akinek ez a kaja 20!! perc alatt elkészül, azt nem tudom. Nekem kb 50 percembe telt.
Én a kevés fogyaszthatónak ítélt recept hatására az egész édesköményemet belefőztem, pedig a recept csak 1/4 fejet, ír, az is elhagyható (bár akkor minek szerepel a címében??) meg a magjait (magvakról nem is hallottam és nem is találkoztam velük a felszeleteléskor sem! o_O ...) de mag nélkül egy egésszel is nagyon finom lett és nem volt túl erős az íze, sőt! Viszonylag könnyen elkészíthető kaja, csak sokszor kell ugyanazt a serpenyőt használni, úgy hogy az előző cuccot kiteszed, majd visszateszed, szóval ahhoz képest, hogy villámykonyha kicsit pepecselősnek mondanám. Ja és itt is csaltam. (Miért is ne?! Jellemző. ) Mivel elsőkörben fogalmam sem volt mi az a marsala, ami kell bele, ezért a boltban a fűszereknél nézegettem. Hát nem volt. Még jó, hiszen az bevásárlás utáni itthoni netböngészésnél kiderült (mikor máskor, tudom), hogy egy mediterrán édes, fehér desszertborról van szó, így rossz sorban kerestem. Ezt az itthon lévő fehér borral helyettesítettem. A könyv nem írt hozzá semmiféle köretet, a fotón csak kenyér van, de mivel férjúr éhes volt, barna rizst főztem mellé. Sikere lett mindkettőnek! :)
Hétvégén kedvem kerekedik általában valami villásreggelihez, és ehhez a szakácskönyvben szerencsére bőven akad ötlet, így készült el vasárnap az
Édes reggeli omlett
Pofon egyszerű ez is, csak a tojásokat kell jól összekeverni egy kis porcukorral és liszttel, mint egy palacsintát kisütni, és fincsi lekvárral és az esetünkben még langyos zsemlével tálalni. A hatás nem marad el! :)
Sosem tudtam, mi a különbség az omlett és a rántotta között, még általánosban az a kényszerképzetem támadt, hogy a sznobok és gazdagok omlettnek hívják azt, amit a szegényebbek és normálisak csak rántottának (igen, lehet rajtam hangosan röhögni! :) , de erre a receptre alapozva az a különbség, hogy a tojásba kerül egy kicsi liszt is, és nem szabad kevergetni miközben sül, hanem palacsintaszerűen kell sütni. Ezt is megéltem. Végülis, csak közel 24 évet töltöttem ártatlan tudatlanságban! :D
Sikerült hozzá isteni finom erdei gyümölcsös lekvárt beszerezni, pedig csak reggel ugrottam le a közeli kisboltba, és a választásom az alapján esett erre, hogy ezt tűnt a legkevésbé zselének. Ezektől a műlekvároktól én ugyanis kivagyok. Ti? Ha lehet, azokat teljesen mellőzöm is az étrendemből, mert az én nagymamáim házi baracklekvárja és a bolti barackíz (már a neve is rettenetes!) köszönő viszonyban sincsenek egymással! Na majd egyszer lenyúlom a mamák receptjét! Bónuszként pedig ebben a lekvárban, ha jól emlékszem, több, mint 65%-os volt a gyümölcstartalom, nem volt benne semmi tartósítószer és a cukor sem volt túl sok. És az üvege is szép volt!! :)
Egyszer vacsira készült férjúrnak
Sajtos pirítós
is, csak én még az elkészülte előtt le kellett, hogy lépjek jógára, és mivel elfelejtettem szólni, nem örökítette meg senki. :( Pedig igazán tudhatta volna Vili, hogy újabban mindennek, ami a konyhából kikerül, fényképen is szerepelnie kell! Biztos már kopogott a szeme az éhségtől. Ehhez csak sajt kell (recept szerint cheddar, de nekem Fro-ból kapott pannóniaszerű lyukacsos volt itthon), magos mustár (ami nálam sima dijoni mustár lett), tojás, és kenyér kell hozzá. Nem kóstoltam, így nem tudom milyen lett, de mivel az egész elfogyott, pedig azért nem csináltam keveset, ezt is sikernek könyvelem el.
Én nem írom ide le a receptet, és nem készítettem (eddig) munka közbeni fotókat. Lenne erre igény?
Ja! _dobpergés_ Megtaláltuk a szakácskönyvet! Egy falat Franciaország a Tv Paprikától. Már csak nekem kéne beszereznem és indulhat a menet, viszont most egy időre elutazunk, így csak utána fogok ezzel foglalkozni. Ha minden összejön, akkor pedig még képeket is mellékelek ehhez a bejegyzéshez, csak meg kell várni a család műszaki felét.
Egyetek és készítsetek sok-sok finomat!
M.
