Almatorta, most nem fordítva

Míg a Tarte Tatin egyáltalán nem hasonlít a magyar gyümölcstortákhoz, ez a másik fajta almatorta már egy kicsit jobban. Bár nem piskóta az alapja, hanem egy egyszerű édes omlós tészta, mint a citromtortának. És nem hidegen készül, de a gyümölcsszeletek egy vaníliás krém rétegen csücsülnek, mint a mi expressz gyümölcstortánkon. Persze nem zacskós pudingról van szó, hanem az isteni finom főzött vaníliakrémről a creme patissiere-ről, aminek a részletes elkészítési módját már leírtam az Epres Millefeuille receptjénél.

A krémet előre meg lehet csinálni, a tésztát is érdemes összegyúrni és pár órát pihentetni (én mindekettőt előző este csináltam), így maga az összeállítás már pofon egyszerű: tésztanyújtás, 10 perc vaksütés, addig almaszeletelés (a recept négyet ír, de nekem elég volt három is), majd belekentem a krémet, rátettem az almaszeleteket és 25 perc alatt készre sütöttem. 

A végén egy kis vízzel felfőzött sárgabarackdzsemet kellett volna a tetejére kenni, hogy fényesen csillogjon, de mivel pont nem volt itthon sárgabaracklekvár, így inkább egy kis cukrot karamellizáltam és azt kentem rá. 

Nem azt mondom, hogy a világ legjobb desszertje, de egyszerű és nagyszerű, ilyenek meg kellenek :)

A limonádé tortába zárva: citromtorta francia módra

Léteznek a magyar cukrászdákban, édes, fojtós, vajas krémes citromtorták, amivel engem a világból is ki lehet üldözni... na most ez nem az. 

A francia citromtorta, egy vékony omlós tészta ágyon, egy savanykás, de mégis édes, vajmentes könnyű krém, ami a lassú alacsony hőfokon való sütés alatt megszilárdul. Persze a csokiimádó férjemnek ez nem nagy kedvence, de én imádok mindent, ami citromos. Úgyhogy, ha valahol egy kávézóban/cukrászdában választani kell a csokis brownie és a könnyű citromtorta között, akkor én biza nagy dilemmában vagyok általában...

Az elkészítése nem nagy kunszt: egy egyszerű édes omlós tésztát gyúrunk (liszt+só+cukor+vaj+tojás) amit érdemes előre összedobni, hogy pár órát pihenhessen a hűtőben, a könnyebb nyújthatóság érdekében.

Aztán kör alakúra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy fodros szélű piteformát. (Kivajazni nem kell, mert kellően vajas az omlós tészta, ami elég zsiradékot biztosít.) A tésztát vaksütéssel (erről már sokszor írtunk) sütjük 10 percig forró sütőben (persze ha az ember totyogó gyermeke közben nem állítja el a sütő hőfokát...), majd súly nélkül még pár percig. Ezután töltjük bele a tölteléket, amihez a tojásokat a cukorral habosra kevertük és hozzáadtunk egy kis tejszínt és 3 citrom reszelt héját és 2,5 dl citromlevet (ez lédússágtól függően kb. 4 citrom kifacsart leve). Innentől 35-40 perc alatt, alacsonyabb hőfokon, készre sütjük. (Nekem volt az 45 perc is, de nyilván ez sütőfüggő.)

Egy érdekesség még: a recept 23 cm-es formát ír, nekem egy picit még nagyobb is a piteformám, és ennek ellenére nekem sok lett a krém, egy kicsi kimaradt belőle. De ez persze a végeredményt nem befolyásolta (lehet hogy egyszerűen sikerült XL-es tojásokat szereznem :)). 

Szóval a francia citromtortát mindenkinek ajánlom, aki kedveli a könnyű, savanykás édességeket. Egy forró nyári napon (ami mostanában nem túl gyakori), igazán üdítő finomság. 

Cukkiniszuflé- a cukkini egyik arca, amire életemben nem gondoltam volna

Miután a Müllerben ráakadtam egy 1,5 literes szufléedényre, gyorsan le is csaptam rá! Itthon már csak azon gondolkodtam, mit kéne csinálni benne. Természetesen nem telt sok időbe, és tudtam is a megoldást, elvégre a cukkiniszezon közepén járunk! Jöjjön hát a címe alapján abszolút bizarrnak tűnő cukkiniszuflé!

Első lépésként, ahogy az már a felfújtaknál lenni szokott, olvasztott vajjal kikenjük a formát, majd tekintettel arra, hogy ez egy sós recept cukor, vagy bármi hasonló helyett kenyérmorzsa-réteget teszünk erre. Aztán a cukkinit leforrázzuk és pár percig főzzük és a vízből kivéve a tejjel együtt krémesre turmixoljuk. Jöhet a rántás készítés, amibe aztán a cukkinipüré is belekerül, és újabb forralás után ebbe keverjük a reszelt sajtot és a felkarikázott újhagymát. Ízlés szerint fűszerezzük, nálam a són és a borson kívül került a masszába egy kis szerecsendió is és ha ezzel is megvagyunk, megy bele a két tojássárgája. Mindezt végül elkeverjük a keményre felvert tojásfehérjével, így lazítva fel az állagot. Ez a tészta kerül a szuflétálba, ahol aztán ujjunkkal óvatosan 2 centi mélyen körbetöröljük a szélét, hogy a szuflénak legyen helye felfúvódni. 45 perc sütés után tálalhatjuk is. Nálunk virsli és saláta készült még mellé. Férúj elrontotta a hasát aznap, így nem volt képes értékelésre, de én eléggé el voltam a recepttől ragadtatva. Könnyű volt és nagyon finom, bár egy csepp cukkiniíze sem volt, az újhagyma és a parmezán dominált teljesen. 

A folyamat képekben: 

íme a kimorzsázott sütőforma

a keverék a tojáshab hozzáadása nélkül

 az elkészült massza mehet is a sütőbe

vigyázat! forrón tálaljuk! :) 

Upside down

A barátainkkal közös nyaralásra készültünk, mikor kiderült, hogy egyikőjük épp ott ünnepli majd a szülinapját velünk. Gondoltam, a jeles esemény nem maradhat torta nélkül, és mivel elsőként mindig a francia szakácskönyv kerül a kezembe, gyorsan le is csaptam erre a receptre. Szerintem ez tipikusan egy olyan étel, ami nem igényel nagy felszereltségű konyhát, sem túl nagy rákészülést, így könnyedén megoldottuk egy barátnőmmel közösen kicsit hamarabb felosonva a strandról "titokban", hogy az ünnepelt már csak a kész sütivel találkozzon! :) 

Persze némi előkészületre szükség volt, kezdve azzal, hogy mikor elindultunk itthonról be kellett pakolnom (nagy duzzogva persze, képzelhetitek;)) a szakácskönyvet, az egyetlen fémnyelű serpenyőmet és kis cukrot kimérve, hogy emiatt ne kelljen a Balcsi partján az egész kilós kiszerelést megvenni. 

Az almákat közös erővel megpucoltuk, a cukrot a vajjal összeolvasztattuk, aztán jött a nagyon étvágygerjesztő "almakaramellizálás". Felváltva végeztük eme becses feladatot, és bár lelkes segítőtársammal együtt nagy egyetértésben szépen alakzatot formáltunk a gerezdekből, a sütés során vhogy mindig úgy éreztem, "na ide épp befér még egy!" és így nem lett annyira szép a kiborítás után, de szerencsémre a sok éhes száj inkább ízlelni szerette volna és nem nézegetni, kis szeletekben pedig nagyon mutatós volt, így gond egy szál se! :D 

Közben persze a karamell csodás illata megtöltötte az egész apartmant, ami csak azért volt jó, mert így a partról lassanként hazacsorgó lakótársak örömmel jegyezték meg, milyen jó illat van, a kedvencem: "ez olyan, mint egy pékség!"  

Én előre elkészített tésztát használtam fel, a lepénytészta úgyis szerepelt már a repertoárban, azt vissza lehet keresni. Így amikor elkészült az alma, kellően puha lett  (ezt szerencsémre segítőm készséggel ellenőrizte! :P) akkor már csak rá kellett teríteni a hűtőből elővett tésztát, mindenféle nyújtogatás és lisztezés nélkül. Mehetett is be a sütőbe. 

Mikor elkészült, egy kis pihentetés céljából kivettük a sütőből, addig el is készült mellé a créme chantilly. Ez sem nagy ördöngősség, simán belefért az apartmani konyhatündérkedésbe. Tehát fogjuk a tejszínt, beleöntjük egy tálba, mellé megy a porcukor és a vaníliakivonat aztán adunk nekik a habverővel. Nagyot dob a tortán! Igaz, vaníliafagyival nem próbáltam, de gondoltam elsőre maradok a könyv variációjánál, aztán majd legközelebb újítok. 

 Az ünnepelt nagyon örült, a szeletek hamar elfogytak. A társaság értékelése 9,5, amiben erősen benne van Férjúr lehúzása, mert hogy "tizest nem adunk soha!" grr... De! Mindenesetre ez nekem sem volt tízes, kicsit túl édes volt az én szám ízének, igaz ebből a tortából nem is kell óriás szeleteket enni! :))

Tarte Tatin

Vagyis fordított almatorta. Azt mondja a fáma, hogy az első Tatin-torta 1898-ben egy véletlen folyományaként készült, a Tatin nővérek által üzemeltetett hotelben, Franciaországban. Hagyományos almás pitét készültek csinálni, de a vajban és cukorban párolandó almát ottfelejtették a tűzön, ami elkezdett karamellizálódni, hogy ne égjen szénné az edény, gyorsan beborították tésztával és a sütőbe dugták. Az elkészült süteményt kiborítva tálalták, ami aztán óriási sikert aratott a vendégek körében. Azóta fordított gyümölcstortákat csinálnak világszerte nem csak almából, hanem körtéből, barackból, ananászból, de még zöldségekből is, pl. paradicsomból, vagy hagymából. 

Hogy a történet igaz-e, azt nem tudom, de, hogy az ilyen "upside-down" torták nagyon nagyon finomak, az biztos :)

A lényegét már a storyval le is írtam. Fontos tartozéka egy olyan serpenyő, amit be lehet tenni a sütőbe, fémnyelű edény hiányában alufóliával vonjuk be a serpenyőnk műanyag nyelét, és akkor nem lesz gond (én is ezt csináltam - bár azért egy kicsit izgultam, hogy mi lesz ha szétolvad a szuper serpenyőm nyele, de az alufólia tette a dolgát: szigetelt!). 

Az elkészítés nagyon egyszerű: a vajat és a cukrot egy közepes méretű serpenyőben összeolvasztjuk, majd kirakjuk a negyedekre vágott megpucolt almával (a recept 1,5 kg-nyit ír, szerintem 1 kg is elég). Érdemes ezt esztétikusan csinálni, mert kifordítva ez lesz majd a torta teteje, úgyhogy én a cikkeket domború felükkel lefelé raktam bele az edénybe, hogy szép sima legyen majd a teteje.

Kb. 40 perc alatt (takaréklángon) elfő a fölösleges folyadékmennyiség belőle, puhára párolódnak az almák, és barnulni kezd a vajas-karamell. Közben egy szilikonos ecsettel érdemes kicsit kenegetni az almák tetejét is, hogy egyenletesen puhuljanak. Ezután az előre meggyúrt lepénytésztát kivesszük a hűtőből, kör alakúra nyújtjuk, majd lefedjük az almát vele, a túlnyúló részeket betömködjük a szélére, és az előmelegített sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve 5 perc pihentetés után egy tálra borítjuk. Többet nem érdemes várni vele, mert ha a karamell kihűl, beleragad a serpenyőbe (és ajánlatos a serpenyőt is még frissiben elmosogatni! :)). 

A végeredmény gyönyörű borostyánszínű, fényes, illatos ragacsos, almatorta, amihez a recept édes tejszínhabot ajánl, de nekem a Tarte Tatin elképzelhetetlen egy gombóc vaníliafagyi nélkül 

Zöldségek töltve

Én otthon sosem ettem ilyen formában a zöldségeket, először akkor találkoztam ezzel, mikor még lánykoromban egyszer Férjúr családjánál ebédeltem. Annyira ízlett az, hogy legközelebb megpróbáltam megmutatni anyáéknak, mi is ez, és igyekeztem otthon egyedül elkészíteni. Nem sikerült, és ez úgy elvette a kedvemet, hogy nemis próbálkoztam azóta. Ezt a több éves tevékenységet (pontosabban nem-tevékenységet) sikerült megtörnöm és őszintén mondom megérte. Hatványozottan! Ennél finomabb töltött zöldséget nem ettem még sosem! 

Ami szerintem különleges, legalábbis itt Magyarországon, hogy a töltelékben nincs rizs. Ami most nekem eszembe jut, mint töltött kaja, abban ugyanis mind van. ( töltött káposzta, töltött paprika, az anyósom féle töltött zöldségek, stb. ) Aki tud esetleg vmit, nyugodtan kommenteljen!! ;)

Először is a tölteni való zöldségek közé kerülnek a nyáron termő idényzöldségek, plusz a kalifornia paprika. Ez nekem nem nagyon vág a képbe, de finomnak finom, az tény! :D  Tehát miután az asztalunkra került a cukkini, padlizsán, az emlegetett paprika és a paradicsom. Előbbieket felvágjuk, a közepüket kivájjuk és felaprózzuk, a paradicsomokat megskalpoljuk, a belsejüket kiszedjük. A paprika sorsa pedig a kicsumázás. Mindegyiket szépen elrendezzük a tepsin. 

Olajon megpároljuk a hagymát, a fokhagymát és ehhez jön a fele-fele arányban összekevert marha- és sertéshús. Én eddig nem kevertem különböző állatok húsát, lehet ezen a jövőben változtatok. Ha a hús más puha, mehet bele a cukkini és a padlizsán belseje, aztán a paradicsom húsa és leve, végül a paradicsompüré és a bor. Torokgyulladásom volt, mikor ezt főztem, tehát az ízlésem és a szaglásom nem volt az igazi, de itt már hangosan mondtam, hogy "jujdefinom, dejóóó", stb... anyukám meg is jegyezte, hogy ennyire örömködni még senkit nem látott a konyhában. Szerintem ehhez az is hozzájárult, hogy hosszú napok után ez volt az első, amit éreztem! ;)

A zöldséges darált húsos keverékbe megy aztán a tűzről levéve a petrezselyem, parmezán és a kenyérmorzsa. (Szigorúan friss kenyérmorzsa kell bele! Szerintem a száraz morzsa túlságosan megszívná magát a finom szafttal.) Fűszerezés után mehet bele a zöldségekbe, és miután a paradicsom újra felvette kalapját, mehet is a tepsi a sütőbe. Magnifique! :)) A szüleim szerint 9-es a 10-es listán, pedig ők nem szeretik a padlizsánt, az öcsém szerint csak 6-os, de ő nem nagyon szereti az újdonságokat, neki a jól bevált magyar konyha a kedvenc... Férjúr ebből nem evett, véleménye tehát nem számít! :) 

"Bableves" "pestóval"

Hogy miért az idézőjelek? Mert szerintem ez nem bableves, hanem zöldségleves, de leginkább "Pistou-leves". Bár van benne bab is, de elenyésző mennyiségben a többi zöldség arányához képest. Ja, és nem pesto, hanem pistou, ami valóban az olasz pesto francia változata, de mivel mindkét nemzet önálló gasztronómiai találmányaként könyveli el, így semmiképp nem keverném a fogalmakat. Szóval a pistou eredetileg friss bazsalikomlevélből, zúzott fokhagymából és olívaolajból áll (fenyőmag nincs benne!!! azt meghagyják az olasz pestoba), a modernebb változatába meg kerül reszelt parmezán is. A pistou elnevezés, amúgy nem a pesto koppintása, hanem az elkészítésére utal. Mivel tradicionálisan a pistou-t mozsárban készítették (bár szerintem teljességgel alkalmatlan egy mozsár a bazsalikomlevelek igazán apró összezúzására...), a név innen jön: a pistou provanszál nyelven (provence-i helyi nyelvjárás) azt jelenti: porított, zúzott. 

Hogy honnan vagyok ilyen okos? :) Gondolom már mindenki ezen agyal... szóval sok Peter Mayle-t olvastam :)

Szóval, én a pestot is és a pistou-t is mindig aprítógéppel csinálom, és a mozsaramat meghagyom a fűszerek/magvak összetörésére. Egyszerűen jobb lesz az állaga, sokkal szebben felveszi az olajat, a bazsalikomlevelek két másodperc alatt való összevágásáról nem is beszélve.

Na szóval, visszatérve a levesre: mivel az ízének meghatározott karakterét maga a méregzöld pistou adja, ezért ezt általában Pistou-levesnek szokták hívni (legalábbis Franciaországban...), nem úgy mint egyes szakácskönyvek magyar fordításában. 

Ez volt az első recept, ahol felhúztam magam, és azt mondtam, hogy ez bizony el van rontva...

Nos, a problémáim:

1. az étel neve: ezt taglaltam az imént.

2. a fotó: mindenki, aki valaha főzött már zöldségeket, tudhatja, hogy a főzés hatására a borsó, a zöldbab, a cukkini, stb. elveszíti a harsány zöld színét... nos, számomra teljesen egyértelmű, hogy a képen lévő levesben a zöldségek jóformán nyersek (ha egyáltalán igaziak :)), mert a színükön látszik...

3. a hozzávalók arányai: OK, hogy viszonylag nagy mennyiségű folyadék kerül bele, összesen több mint két liter, de még így is, már első olvasásra iszonyatosan soknak tűnt a felsorolt zöldségmennyiség (csak cukkiniből 4 db.... nos ha a létező legkisebb cukkiniket vesszük, akkor is rengeteg...). Úgyhogy én egy kicsit kevesebbet tettem bele, ebből, abból, de a lényegen ez sem változtatott.

4. Az össz. mennyiség: azt írja a recept, hogy 4 adag lesz belőle. Tekintve, hogy több mint két liter víz és kb. 1 kg zöldség van benne, ezt már előre sejtettem, hogy nem 4 adag lesz, de hogy a legnagyobb fazekam is színültig lesz!!!! Kb. 12 adagnyi... nem túlzok!!! Már 4 adag elfogyott belőle és még a felénél sem tartunk... előbb megunjuk, mint hogy elfogyjon :)

5. és a lényeg, az elkészítés. Szerintem levesbe tésztát belefőzni, egyszerűen bűn. Nos ebben a levesben a kínai konyhából is ismert, hajszálvékony cérnametéltre hasonlító vermicelli tészta van, amit a recept szerint nem külön kell megfőzni, hanem az utolsó tíz percben belefőzni a levesbe. Nem véletlenül főzzük a húslevesbe is külön a cérnametéltet, hogy a tésztából kifővő keményítő ne sűrítse be és ne tegye zavarossá a szép átlátszó húslevest. Nos, ez ebben az esetben is fennállt, és már a recept elolvasásakor voltak averzióim, de gondoltam, elsőre nem bírálom felül a receptet, végülis nem az a blogunk célja, hogy megreformáljuk a szakácskönyvet, hanem, hogy a könyv receptjeit teszteljük és minősítsük. Hát utólag mondom: kár volt beadnom a derekam. Az történt, amit "vártam" (mármint amiben reménykedtem, hogy nem fog...), sűrű, keményítő ízű, zavaros trutyi lett az amúgy kitűnő ízű levesből... 

Arról nem is beszélve, hogy a képen látható levesbe kizárt dolog, hogy nem utólag került belül a tészta... mondjuk ezt már kitárgyaltuk, hogy az valószínűleg meg sem volt főzve...

Egy szó mint száz: Martina! nem te rontottad el, ez a leves, ezzel az elkészítési móddal sűrű és zavaros lesz, ha Gordon Ramsay csinálja akkor is :)