2011. november 9., szerda

Egy újabb tengeri herkentyű: Moules marinieres, azaz fehérboros fekete kagyló

A múltkori METRO-s bevásárlásunk alkalmával nem csak garnéla, hanem fekete kagyló és friss lazac is került a kosarunkba. 
A kagyló elkészítéséről már nagyon sokat hallottam/olvastam főzős műsorokban és szakácskönyvekben, úgyhogy a jól megszerzett elméleti tudást már rég szerettem volna a gyakorlatban kamatoztatni. Kagylót főzni nem nagy ördöngösség, percek alatt kész és az ízesítést sem kell túlbonyolítani. Egyetlen trükkje van (amin áll vagy bukik nem csak a vacsora sikeressége, hanem a vendégek egészsége is): hogy kiszortírozzuk az esetlegesen nem friss darabokat. Na ez meg a legélvezetesebb része az előkészületnek. Ahogy a kagyló héja a konyhapulton koppan... az a hang zene füleimnek :)
A technika a következő: 
A kagylók héját megdörzsöljük, és ha nem tisztítottat vettünk, akkor a kis szálacskáktól is meg kell szabadítani (én persze tisztítottat vettem, mert ezt a részét nem tartom élvezetesnek, így csak a héját mostam meg egy picit). Nos, mivel a kagylók még élnek, ezért csak a teljesen zárt darabokat szabad felhasználni illetve azokat, melyeket ha egy kicsit a konyhapulthoz ütögetünk (vagyis bekopogtatunk :)), szépen lassan visszacsukódnak (diszkréten nem engednek be :)). Ami az ütögetés után is nyitva marad, azt haladéktalanul dobjuk ki. Ilyen ellentmondást nem tűrően kell megválni azoktól a kagylóktól is, amelyek a főzés hatására zárva maradnak. Mert az élő kagyló a hő hatására elpusztul és kinyílik, ez az élet rendje. Ha mégis zárva marad, akkor ott valami bűzlik, amit nem érdemes megszagolni :) úgyhogy kuka! 

A főzés annyi, hogy egy kis vajat megolvasztunk egy nagy lábosban (az öntöttvas wok erre nagyszerű eszköz, mert nem kell félni, hogy a kagyló héja megkarcolja - teflonbevonatú edényt nem javasolnék...), majd beledobjuk az apróra vágott vöröshagymát és zellerszárat, és puhára pároljuk. Hozzáadjuk a fehérbort, babérlevelet és kakukkfüvet és felforraljuk. Utána jöhet bele a kagyló, az edényt lefedjük és néha megrázogatva 3 perc alatt megfőzzük (nekem lehet hogy volt 5 is...). Amikor kinyílnak egy konyhai fogóval kiszedjük a kagylókat, (a zárt darabokat kidobjuk!). 
Nekem 5 db volt, ami nem nyílt ki a főzés alatt, így azoktól megváltam (az elején egyet sem kellett kidobnom). 
A levet átszűrjük egy tiszta edénybe (fontos! mert homokszemcsék ázhatnak ki ilyenkor a kagylókból), majd 2 perc rotyogtatás után hozzáadjuk a tejszínt, összemelegítjük, fűszerezzük és a kagylókat jól nyakon öntjük vele (mi ezt csak az asztalnál tettük meg, mindenki magának, ízlés szerint). Friss petrezselyemmel megszórjuk a kagylókat és friss fehér kenyérrel tálaljuk. 

Szerintem egy kis friss citromot érdemes rácsavarni, nagyon pikáns lesz tőle. Nagyon, nagyon finom. És összehasonlíthatatlan az élmény, a gumis, ecetes, konzerv kagylókhoz képest. Próbáljátok ki! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése