Nemrég vendégségbe jöttek hozzánk a kollégáim. Gondoltam, valami egyszerű, de látványos desszerttel elkápráztatom őket, így a választásom a palacsintaszufléra esett, addigra Zsu már ódákat zengett róla úgyis! :)
Tényleg nagyon hasznos, hogy a munka nagyja előkészületként is letudható, mégis frissen tálalod a finomságot. Készíteni kell ugyanis egy adag palacsintatésztát, amiről már a sajtos-sonkás paller kapcsán írtunk, és főzni egy kis cukrászkrémet, alias créme patissiere. Az ezek után desszerttálalás előtt sürgősen vízgőz felett felmelegítjük a krémet, hozzákeverünk egy kis narancslevet, narancshéjat és elvileg narancslikőrt, ami nálam szintén konyakká alakult. Felfújtról lévén szó, tojásfehérjéket habbá verünk, és ezt két részletben óvatos mozdulatokkal összedolgozzuk a vaníliás-narancsos krémmel. Ezt a masszát osztjuk aztán szét a palacsinták belsejében, és vigyázva, nehogy összeessen a szuflé, félbehajtjuk a pallereket. Kivajazott tepsiben kerülnek a sütőbe, ahonnan 5 perc után kívül enyhén ropogósan, belül igazán krémesen lágyan távoznak. Porcukros kezünkkel legyezünk egyet a palacsinták felett és már mindenki elégedetten tömheti is magába a desszertet. Így történt ez az én vendégeim esetében is. Óriási sikert arattam vele, mindenki repetázott, holott a főni annyira nem is (volt) édesszájú. :)
Én a sikerrel elégedett voltam, a palacsintáktól kicsit narancsosabb ízvilágra számítottam. Ebben valószínűleg én vagyok a ludas, hiszen a narancslikőrt egy egyszerű konyakra cseréltem... Ja! És nem tudom miért, de engem a madártejre emlékeztetett.
Töredelmesen bevallom, hogy amúgy rettentően elcsúsztam háziasszonyi teendőimmel akkor este, így ez az egyetlen egy fotó készült a remekműről. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése