"Bableves" "pestóval"

Hogy miért az idézőjelek? Mert szerintem ez nem bableves, hanem zöldségleves, de leginkább "Pistou-leves". Bár van benne bab is, de elenyésző mennyiségben a többi zöldség arányához képest. Ja, és nem pesto, hanem pistou, ami valóban az olasz pesto francia változata, de mivel mindkét nemzet önálló gasztronómiai találmányaként könyveli el, így semmiképp nem keverném a fogalmakat. Szóval a pistou eredetileg friss bazsalikomlevélből, zúzott fokhagymából és olívaolajból áll (fenyőmag nincs benne!!! azt meghagyják az olasz pestoba), a modernebb változatába meg kerül reszelt parmezán is. A pistou elnevezés, amúgy nem a pesto koppintása, hanem az elkészítésére utal. Mivel tradicionálisan a pistou-t mozsárban készítették (bár szerintem teljességgel alkalmatlan egy mozsár a bazsalikomlevelek igazán apró összezúzására...), a név innen jön: a pistou provanszál nyelven (provence-i helyi nyelvjárás) azt jelenti: porított, zúzott. 

Hogy honnan vagyok ilyen okos? :) Gondolom már mindenki ezen agyal... szóval sok Peter Mayle-t olvastam :)

Szóval, én a pestot is és a pistou-t is mindig aprítógéppel csinálom, és a mozsaramat meghagyom a fűszerek/magvak összetörésére. Egyszerűen jobb lesz az állaga, sokkal szebben felveszi az olajat, a bazsalikomlevelek két másodperc alatt való összevágásáról nem is beszélve.

Na szóval, visszatérve a levesre: mivel az ízének meghatározott karakterét maga a méregzöld pistou adja, ezért ezt általában Pistou-levesnek szokták hívni (legalábbis Franciaországban...), nem úgy mint egyes szakácskönyvek magyar fordításában. 

Ez volt az első recept, ahol felhúztam magam, és azt mondtam, hogy ez bizony el van rontva...

Nos, a problémáim:

1. az étel neve: ezt taglaltam az imént.

2. a fotó: mindenki, aki valaha főzött már zöldségeket, tudhatja, hogy a főzés hatására a borsó, a zöldbab, a cukkini, stb. elveszíti a harsány zöld színét... nos, számomra teljesen egyértelmű, hogy a képen lévő levesben a zöldségek jóformán nyersek (ha egyáltalán igaziak :)), mert a színükön látszik...

3. a hozzávalók arányai: OK, hogy viszonylag nagy mennyiségű folyadék kerül bele, összesen több mint két liter, de még így is, már első olvasásra iszonyatosan soknak tűnt a felsorolt zöldségmennyiség (csak cukkiniből 4 db.... nos ha a létező legkisebb cukkiniket vesszük, akkor is rengeteg...). Úgyhogy én egy kicsit kevesebbet tettem bele, ebből, abból, de a lényegen ez sem változtatott.

4. Az össz. mennyiség: azt írja a recept, hogy 4 adag lesz belőle. Tekintve, hogy több mint két liter víz és kb. 1 kg zöldség van benne, ezt már előre sejtettem, hogy nem 4 adag lesz, de hogy a legnagyobb fazekam is színültig lesz!!!! Kb. 12 adagnyi... nem túlzok!!! Már 4 adag elfogyott belőle és még a felénél sem tartunk... előbb megunjuk, mint hogy elfogyjon :)

5. és a lényeg, az elkészítés. Szerintem levesbe tésztát belefőzni, egyszerűen bűn. Nos ebben a levesben a kínai konyhából is ismert, hajszálvékony cérnametéltre hasonlító vermicelli tészta van, amit a recept szerint nem külön kell megfőzni, hanem az utolsó tíz percben belefőzni a levesbe. Nem véletlenül főzzük a húslevesbe is külön a cérnametéltet, hogy a tésztából kifővő keményítő ne sűrítse be és ne tegye zavarossá a szép átlátszó húslevest. Nos, ez ebben az esetben is fennállt, és már a recept elolvasásakor voltak averzióim, de gondoltam, elsőre nem bírálom felül a receptet, végülis nem az a blogunk célja, hogy megreformáljuk a szakácskönyvet, hanem, hogy a könyv receptjeit teszteljük és minősítsük. Hát utólag mondom: kár volt beadnom a derekam. Az történt, amit "vártam" (mármint amiben reménykedtem, hogy nem fog...), sűrű, keményítő ízű, zavaros trutyi lett az amúgy kitűnő ízű levesből... 

Arról nem is beszélve, hogy a képen látható levesbe kizárt dolog, hogy nem utólag került belül a tészta... mondjuk ezt már kitárgyaltuk, hogy az valószínűleg meg sem volt főzve...

Egy szó mint száz: Martina! nem te rontottad el, ez a leves, ezzel az elkészítési móddal sűrű és zavaros lesz, ha Gordon Ramsay csinálja akkor is :)