A hosszú hétvégén szerettem volna, hogy finomakat együnk, de nem terveztem órákat a konyhában tölteni, így esett a választás erre a receptre, mert leszámítva a pácolási és sütési időt (amihez ugyebár nem kellek), kb. fél órát kell foglalkozni ezzel az étellel, a végeredmény pedig fenomenális, isteni és igazán hálás vendégváró-étel, nem véletlenül találkozhatunk vele gyakran éttermek svédasztalos kínálatában, mert a burgundi marha minél többet áll, annál finomabb lesz.
Na de kezdjük az elején: a marhahúst (gyönyörű vastaglapockát vettem az Auchanban, mint általában) nagy kockákra vágjuk és a csokorba kötött zöldfűszerekkel (petrezselyem, kakukkfű, zeller, babérlevél) meg némi fokhagymával vörösborba áztatjuk, és a hűtőben pácoljuk minimum három órán át (nekem lett vagy 20, de ez csak jót tett neki). Nos, egy francia ettől a kardjába dőlne, de én burgundi helyett egy jó villányi magyar vörösbort használtam fel, mert pont nyitva volt és hát inkább pocsékba mint kárba. De azt hiszem a végén egy francia is megnyalta volna a 10 ujját.
Az egész éjszakás pácolás után a húsnak már nyersen is gyönyörű lilás-vöröses színe lesz a bortól, és amint elkezdtem némi olvasztott vajon előpirítani a húskockákat, hihetetlen illat lengte be az egész lakást. Közben egy másik serpenyőben megpároltam a vöröshagymát és a sárgarépát. A két serpenyő tartalmát összeöntve, némi liszttel megszórva összepirítottam, majd felöntöttem a páclével és az egész két órára a sütőbe került, ahol közepes hőfokon (160 fok) vajpuhára főtt.
Közben még annyi a teendő, hogy a jó kis húsos szalonnát az (egész!) salottahagymával összepirítjuk, majd a megtisztított gombával együtt a húshoz adjuk és még fél órára visszatoljuk a sütőbe. Szerintem érdemes a gombát is egyben hagyni, egyrészt úgy gusztább, másrészt akkor nem fő "cucára".
A vörösborban pácolt marhahúsnak olyan csodás gazdag íze van, hogy szinte alig kell sózni, azt is elég a tálalás előtt (illetve én az utolsó fél óra előtt fűszereztem némi borssal, sóval). Köretnek szerintem mindenképp valami semleges illik hozzá, pont a fent említett gazdag ízvilág miatt: akár friss fehérkenyér, vagy főtt krumpli. Mi provence-i sült krumplival ettük, ami pofon egyszerűen készül: a félig főtt héjas krumplikra húsklopfolóval ráütök egyet, hogy kicsit kilapuljanak és megrepedezzenek (így jobban magába szívja az olívaolajat és ropogósabb lesz), majd meglocsolom olívaolajjal, sózom, borsozom, és egy rozmaring ággal együtt a sütőben ropogósra sütöm. Már az illata is isteni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése