Az elnevezés kicsit csalóka, mert a ratatouille nem is hasonlít annyira a lecsóra, azt leszámítva, hogy ez is egy zöldséges egytálétel, és ugyan van benne hagyma, paradicsom és paprika, de nem sima zöldpaprika, hanem piros és sárga kaliforniai paprika, ezenkívül cukkini és padlizsán, de a gazdag ízvilága a magyar paprikás ízektől egészen eltérő. Illatos, zöldfűszeres, friss, roppanós.Ahány recept annyi féle, én már legalább három féle ratatouille-t csináltam, de persze a magyar lecsónak is annyi változata van.
A hozzávalókon és a fűszerezésen kívül a másik nagy különbség az elkészítési mód. Nem főzzük össze "cucára" a zöldségeket, mint a magyar lecsóban, hanem külön külön megpirítjuk őket kis olívaolajon, és csak a végén rottyantjuk össze, mert így nem eresztenek levet a zöldségek és nem lesz túl "leveses".
Szóval a hagymát és a kockára vágott paprikát pár perc alatt összepároljuk, majd kivesszük a serpenyőből, utána jöhet a padlizsán, majd a cukkini, külön-külön. Amikor minden visszakerült az edénybe, akkor kerül rá a hámozott, kockára vágott friss paradicsom, fűszerezzük (friss bazsalikommal, kakukkfűvel, sóval, borssal) és negyed óra alatt készre főzzük.
A ratatouille egytálételként is fogyasztható, de gyakran találkozhatunk vele húsos fogások köreteként is. Mi is így ettük: falusiasan sült (fokhagymás-kakukkfüves) csirkecombokkal és tepsis krumplival. Igazán nagyon nagyon finom!
Ja, még egy tipp: én minden padlizsános ételhez a padlizsánt először besózom, majd amikor kiengedte a kicsit kesernyés levét, leöblítem és csak úgy használom fel. Így szerintem sokkal finomabb lesz, elveszti azt a kesernyés mellékízét, ami miatt sokan nem szeretik a padlizsánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése