Ahány recept annyi féle, én már legalább három féle ratatouille-t csináltam, de persze a magyar lecsónak is annyi változata van.
A hozzávalókon és a fűszerezésen kívül a másik nagy különbség az elkészítési mód. Nem főzzük össze "cucára" a zöldségeket, mint a magyar lecsóban, hanem külön külön megpirítjuk őket kis olívaolajon, és csak a végén rottyantjuk össze, mert így nem eresztenek levet a zöldségek és nem lesz túl "leveses".
Szóval a hagymát és a kockára vágott paprikát pár perc alatt összepároljuk, majd kivesszük a serpenyőből, utána jöhet a padlizsán, majd a cukkini, külön-külön. Amikor minden visszakerült az edénybe, akkor kerül rá a hámozott, kockára vágott friss paradicsom, fűszerezzük (friss bazsalikommal, kakukkfűvel, sóval, borssal) és negyed óra alatt készre főzzük.
A ratatouille egytálételként is fogyasztható, de gyakran találkozhatunk vele húsos fogások köreteként is. Mi is így ettük: falusiasan sült (fokhagymás-kakukkfüves) csirkecombokkal és tepsis krumplival. Igazán nagyon nagyon finom!
Ja, még egy tipp: én minden padlizsános ételhez a padlizsánt először besózom, majd amikor kiengedte a kicsit kesernyés levét, leöblítem és csak úgy használom fel. Így szerintem sokkal finomabb lesz, elveszti azt a kesernyés mellékízét, ami miatt sokan nem szeretik a padlizsánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése