2011. március 6., vasárnap

Amikor a franciák krémet égetnek: Creme Brulee

Amikor Provence-ban jártunk, egy Aups nevű kis falucska kedves vendéglőjében épp azon gondolkoztunk mit együnk desszert gyanánt, amikor a környező asztalokhoz már a sokadik Creme Brulee-t hozták ki. Mindenki a tíz ujját megnyalta utána, így mi is berendeltük, gondoltuk, abból baj nem lehet. Azon a napon kijelentettük: mi nem is szeretjük a Creme Brulee-t. Egészen vajas állagú, nagyon tömős és édes, valami volt... Azóta rájöttem, hogy valószínűleg valami brutál zsíros házi tejszínből készülhetett, amihez a mi "városi" gyomrunk nincs hozzászokva. 


Amikor itthon először Creme Brulee-t ettem egy barátnőmnél, akkor revidiáltam a véleményem: mégiscsak fincsi dolog ez. Azóta én is többször elkészítettem (ez az egyetlen recept, amit már korábban is megcsináltam ebből a könyvből), de a legeslegjobb pillanat mégiscsak, ahogy Amelie is mondja (Az Amelie csodálatos életében):  a tetején lévő karamellréteg kiskanállal való megkopogtatása, főleg, ha mi magunk, karamellizáló pisztollyal karamellizáltuk rá a cukrot. :)

A recept alapjában véve marha egyszerű: egy tejszínes, tejes, tojásos, vaníliás krémet kell főzni, azaz igazából csak összemelegíteni (minimális cukorral!), amit kis tálkákban, vízfürdőben, alacsony hőmérsékleten (120 fok), lassan (1,5 óra) meg kell sütni. Ha kihűlt, tálalás előtt, rákaramellizálni némi barnacukrot (én nádcukrot szoktam). Ez az utolsó lépés, bár marha egyszerűen hangzik, és a recept is két opciót említ: forró grillsütőben, vagy karamellizáló pisztollyal; azonban az első verzió, tapasztalataim szerint, nem kivitelezhető. Mivel mire a sütőben karamellizálódik a cukor a tetején, addigra az egész krém megmelegszik (rosszabbik esetben meg is olvad), ami a lényegét veszi el: a krémnek hidegnek kell lennie, a kopogós teteje alatt. 

A megsült és kihűlt krém, cukorral meghintve (karamellizálás előtt)


És az eszköz: a karamellizáló pisztoly - ez azért érdemel néhány szót. Azt hiszem ez kétség kívül nem tartozik minden háztartás alapfelszerelése közé. De a fent említett barátnőmmel már régen csorgatjuk a nyálunkat egy ilyen kütyüre. Férjeink azon a véleményen voltak, az ember (legalábbis ők) jó szívvel nem ad ki 8000 Ft-ot egy "krémbrülésítőre" (mert hogy túl sok mindent nem lehet kezdeni vele ezen kívül), de azért mi bíztunk benne, hogy egyszer lesz egy ilyenünk, ha máshogy nem közös használatra (egy hónapot nála, egy hónapot nálam, vagy valami ilyesmi). Karácsonykor végül mi vettük meg nekik a hőn áhított karamellizáló pisztolyt, amit itt azon nyomban fel is avattunk, mert hogy direkt Creme Brulee-t készítettem nekik, amikor itt karácsonyoztunk együtt. És most kölcsön is kértem tőlük, hogy tökéletes lehessen a végeredmény :)

Na és az eredmény:


Ja, és még egy megjegyzés: mi Franciaországban nem az ilyen kis szuflé tálkás verziót kóstoltuk, hanem a nagyobb alapterületű lapos tálkásat, ami ízét tekintve indifferens, de a nagyobb alapterület nagyobb felületű karamellréteget is feltételez, és ez az apró különbség nem elhanyagolható. Azt hiszem be kéne szerezni! :)

4 megjegyzés:

  1. Nos, ha így áll a helyzet a créme buleé készítéssel, akkor esetleg kölcsönkérhetném én is a hétvégére?

    VálaszTörlés
  2. Az a baj, ahogy írtam, hogy nem az enyém, nálam is csak kölcsibe volt :(

    VálaszTörlés
  3. Hány fok a maximum a sütődön? Nekem csak 250, de ha tudod még melegebb felső sütésre, vagy grillre állítani, akkor sikerülhet úgyis. Csak ha karamellizálódott a cukor, picit hűtsd vissza, hogy a krém visszahűljön.

    VálaszTörlés
  4. 250 nekem is... Akkor majd próbálkozom. Láttam, hogy nem a tiéd, csak reméltem, hogy még nálad van. Azért köszi. Reméljük, hogy bejön a felsőgrillezés is.

    VálaszTörlés