2011. március 26., szombat

Az osztatlan siker kudarca avagy a diós saláta rövid élete Martináéknál

Miután Zsu ilyen nagy lelkesedéssel számolt be a diós salátáról, kíváncsian álltam neki a receptnek én is. Nem volt sikere nálunk, de ez persze több tényezős kijelentés. Első és legfontosabb, hogy mi nem szeretjük a diót, így már eleve hendikeppel indult a dolog. A másik, hogy valószínűleg egy grandiózus gasztronómiai hibát követtünk el, mikor a Tesco-ban vett szalonnát használtam fel, hiszen míg a csarnoki szalonna sütésekor már előre összefutott a nyál a számban, mert annyira isteni illatok terjengtek a konyhában, addig ez jelen esetben egyáltalán nem volt igaz, sőt! Itt igyekeztem minél távolabb kerülni a serpenyőtől és ezzel az orrjáratomba jutó "illatfelhő" mennyiségét csökkenteni, amennyire csak lehetséges. Mindenesetre az okos ember mások hibájából tanul, a buta meg a sajátján: fincsi szalonnát csak a csarnokban találni! 8-) Harmadik tényező, hogy köszönhetően a gyerek nyűgösségéből fakadó saját nyűgösködésnek, sikerült az aranybarna helyett egy hangyányit túlpirítani a szerencsétlen bagettszeleteket. 

Szóval először grillen kell a fokhagymával bedörzsölt, olajjal meglocsolt bagettszeleteket aranybarnára pirítani. Ezt követően a salátalevelet kis darabokra tépkedjük. (nálunk fejes saláta volt itthon) Összekeverjük az olívaolajat, a dióolajat (Zsu technikáját én is bevetettem, bevált!), a dijoni mustárt és a vörösbor ecetet. 
Lehet, hogy abban is hibáztam, hogy a dióbelet, amit vettem, nem tisztítottam meg a barnás héjától? Mert a kimért mennyiséget a dióbélből egy tálba kell tenni, majd forró vizet kell ráönteni, majd egy picit állni hagyjuk.  Kisütjük a felaprózott szalonnát, hogy ropogós legyen, majd kiszedjük a serpenyőből, és ebbe tesszük bele az időközben lecsepegtetett, megszárított diót és pár perc alatt barnára pirítjuk ezt is. Ha ezzel is megvagyunk, a dió megy a salira, az öntet meg ugyanebbe a serpenyőbe. Felmelegítjük és a salátára öntjük, jól összekeverjük az egészet és a bagettel tálaljuk. 

Biztos nagyon finom, de nálunk nem lett favorit. :/

Végül, de nem utoljára a fotó a remekműről



2 megjegyzés: