Kéksajtos quiche

Ha valaki szereti a büdös sajtokat (én talán a pálpusztai kivételével mindenre vevő vagyok), akkor ez egy nagyon jó felhasználási lehetőség. Egy pár hete vendégek voltak nálunk, és raclette-eztünk, ahol nálunk elmaradhatatlan hozzávaló a márványsajt. Ahogy a raclettesütő kis alsó serpenyőiben ráolvad a márványsajt és a camambert a paradicsomra, az valami isteni. Na szóval megmaradt egy darabka belőle, és mivel már picit meg volt keményedve, mindenképp fel akartam használni valamihez (és nem magában megenni). Így esett a választás a könyvből, a bisztró fejezetből a kéksajtos quiche-re. A recept 20 dkg sajtot ír, a mi maradékunk meg csak 175 g volt, de bőven elég volt, olyan intenzív az íze. 

Ha valaki még nem tudná, a quiche a franciák pizza és pite közötti átmenete, egy egyszerű olmós lepénytészta alap, amit először vakon kell félkészre sütni, majd jön bele a tojásos-tejszínes, és ebben az esetben kéksajtos töltelék (de millió más változata is van), amivel készre kell sütni. Egyszerű és nagyszerű. 


Fodros szélű, kapcsos fém tortaforma hiányában (ugyan már régóta pályázom egy ilyenre, de sehol nem lehet kapcsosat kapni), a kerámia pitesütő formámat használtam, amiben vágni is lehet, így kis sem kell belőle venni. A recept 25 cm-es formát ír, de az enyém egy picit nagyobb, így a tésztát éppen hogy csak ki tudtam nyújtani akkorára (hogy túl vékony se legyen). 


A vaksütés célja, hogy valami semleges nehezékkel, ami az én esetemben rizs volt (de lehetett volna szárazbab, vagy direkt erre való kerámiagolyók), félkészre sütjük a tésztát, hogy ne púposodjon fel, és legyen helye a tölteléknek. A megszurkálás a folyós töltelék miatt nem jó megoldás.

Közben összekevertem a tölteléket: tej, tojás, tejszín, sajt, pici só (a márványsajt sósságától függő mennyiség), bors.

A tetejére pirított dió kerül, ami a márványsajtnak jó barátja: a recept 10 dkg-t ír, de nekem pont fogyóban volt az itthoni diókészletem, és már csak 5 dkg maradt, de szerintem elég volt rá, szépen be tudtam fedni vele (sőt, a 10 dkg.nyit kifejezetten soknak éreztem volna).

Magában is finom, de szerintem friss salátával lenne az igazi: valami friss íz kompenzálná, vagy mondjuk úgy kiegészítené a márványsajt mély zamatát.