Fokhagymaleves

Az ugye úgy volt, hogy Vilit küldtem el a boltba az alapanyagokért. Csak annyit írtam fel, hogy leveskocka és a drága férjúr nem a jól megszokott Knorr leveskockát hozta, hanem a Spar-osat. Aztán az úgy volt, hogy az isteninek ígérkező fokhagymalevesbe, - aminek majd persze minden szép és jó tulajdonságát kifejtem alább-, kellett tenni 1,5 liter alaplét. Egy leveskocka pedig ugye elvileg, és a csomagolása szerint is 0,5 liter vízben való feloldásra való. Így drága jómagam 1,5 literhez 3 db-ot használtam fel. Ettől aztán sikerült épp, hogy ehetőre sóznom a levest. :( 

Itt még nem tudom, hogy mennyire elrontottam, ezért boldogan fotózok:

De! Nagyon jó volt, hogy a szalonnától teljesen más ízt kapott az étel, mint ahogy azt egy átlagos gasztronómiai múlttal rendelkező ember várná egy fokhagymalevestől. Az állaga sem az a krémes lett, köszönhető a passzírozásnak. 

Én viszonylag kezdő szakácsként ragaszkodtam a recepthez, így nálam maradt a 3 tojás sárgája.

A fehérje egy Stahl Juditos desszertbe került, de az sem lett sikerdíjas... Arról még kép sem készült. Vajon miért?

Mindenesetre ez a leves a sok-sok finom hozzávalónak köszönhetően meg ér még egy próbálkozást, és akkor ígérem, odafigyelek az alaplére is. A tervek szerint a Hannát ünneplő tömegnek tálalom majd március közepén a hosszú hétvégén. Szorítsatok! Blama lenne beégni a nagyobb család előtt.